Századok – 1994
Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737
742 DOKUMENTUMOK ő hozta nyilvánosságra, б alakította át a magánlevelet publicisztikai írássá. Ennélfogva б döntött úgy, hogy a benne foglaltak közlésre érdemesek, föltehetően a levél tartalmával messzemenően egyetértett, és elképzelhető az is, hogy maga fordította németre. Tehát, úgy tűnik, Eötvös szerepe mindenképp több, mint a laphoz közel álló közvetítőé. A levél feladója — a cikk tulajdonképpeni írója — ismeretlen. A benne foglaltak földrajzi szituálását nagymértékben megnehezíti, hogy a közreadó minden árulkodó tulajdonnevet kiirtott. A hadtörténeti vonatkozású utalásokat feloldó Hermann Róbert — akinek szíves segítségét ezúton köszönöm — arra a következtetésre jut, hogy a levelet Pozsonyból küldték. Érvelését a szöveghez összeállított magyarázó jegyzetei alapján foglalom össze: „Egyértelmű, hogy olyan városból írták, amely hosszan volt a hadseregszervezés és egy hadseregparancsnokság központja. Ez lehetne Miskolc, ahol Mészáros Lázár vezérőrnagy és Szemere Bertalan teljhatalmú országos biztos működtek. Akkor viszont érthetetlen, hogy a szövegben miért nem esik szó a december 11-i budaméri és a január 4-i kassai vereségről. Lehetne Komárom, ahol Majthényi István vezérőrnagy mellett Sárközy József kormánybiztos működött. Komáromot azonban nem szállták meg a cs. kir. csapatok, holott a szövegből egyértelmű, hogy olyan helyről írták, ahol a levélíró már tapasztalatokat szerezhetett magatartásukról. Budapest ellen az szól, hogy a fővárosnak 1848 őszén és telén nem volt kormánybiztosa és városparancsnoka. Az erdélyi [...] és a délvidéki [...] színhely ellen szól, hogy a levélben határozottan reguláris cs. kir. csapatokról van szó; márpedig a levélíró az erdélyi és délvidéki harcokról szólva nyilván nem mellőzte volna az utalást a román, illetve a szerb csapatok tevékenységére." Marad tehát Pozsony, ahova „1848. október 23-án érkezett meg Gsuzy János őrnagy 3000 Komárom megyei nemzetőre, akinek többsége kaszákkal volt felszerelve"; amelynek „elsáncolását október 16-án rendelte el az OHB", és ahol valóban „előőrsi szolgálatot adtak a feldunai hadsereg Pozsony környékén állomásozó dandárai". Mindennek ismeretében a szerzőséget illetően a leginkább kézenfekvő volna gr. Cziráky Jánosra gondolni, mint egyetlen olyan személyre, akivel Eötvös 1849. elején bizonyosan levelezett,2 4 és aki ebben az időben valóban Pozsonyban lakott. Ugyanakkor Eötvös 1849. január 31-i leveléből úgy tűnik, mintha ő vette volna fel a kapcsolatot Czirákyval2 5 , amely esetben nem kaphatott tőle levelet január 23-án. További adatok előkerüléséig tehát a levélíró személyét illetően nem tudok állást foglalni. Kérdéses továbbá az is, hogy Eötvös szerepe a már említett szövegműveletekre korlátozódott-e, avagy esetleg tőle származik a levél végéről az a néhány összefoglaló és didaktikus mondat is, amely a felelősséget újból Kossuthra hárítja, és a császáriakat a lakossággal szembeni kíméletes fellépésre szólítja fel. Mindez kissé szokatlan magánlevélben: tüán éppen ezt a stílustörést hivatott ellensúlyozni az ismételt, szövegközi „kedves Barátom". III. 'Magyarország és hangulata [Ungarn und seine Bestimmung]' Megjelent: Allgemeine Zeitung, (Nr. 289), 16 Octobcr, 1850., 4621-4622. pp. Szerzői jel: két egymás fölötti, ellentétes irányba mutató nyíl. E cikkre vonatkozik az Allgemeine Zeitung honoráriumkönyvének bejegyzése: „1850. Oct. Nr. 289. Sp[al-
