Századok – 1994

Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József írásai az Augsburgi Allgemeine Zeitungban III–IV/737

DOKUMENTUMOK 739 olyan épületesen elébünk lép, és más emberfiára jellemző érzések és szenvedélyek helyett harsogó frázisokkal szolgál hazáról és királyról. A nem nemes alatt jobbágyot szoktak érteni, már amennyiben nem sorolják őket is a betyárok vagy cigányok osztályához, akik kötelezően ott vannak Magyarország minden ábrázolásán. E leírások szerint az ország valódi Tündérvölgy, ahol csak varázsolni kell, hogy minden munka nélkül hússzoros termést takaríthassunk be, és ahol a legjobb lovak és a hízott marhák szabadon szaladgálnak: csak meg kell fogni őket, hogy a mieink legyenek. Mintegy húsz éve kezdtek el Németországban a magyarokkal kissé többet foglalkozni, sőt, a német sajtó Magyarországon keresztül tájékozódott a tisztán magyar kérdések tárgyalásakor, aminek következtében az idilli egyszerűség képe, amely kezdetben az országról kialakult, jelentősen megváltozott, de hogy ezáltal a magyar helyzetről valódi ismereteket lehet-e nyerni, az még kérdéses, mivel néhány dolog bemutatása egyetlen párt nézőpontjából nem az az út, melyen egy ország megismeréséhez eljuthatunk, még akkor sem, ha annak több figyelmet szentelnek, mint amennyivel a magyarországi viszonyokat általában szemlélni szokták."5 Az Eötvös által végül érvényesnek tekintett szövegrészeket a kéziraton két idegen kéz átjavította. A korábbi javítások minden valószínűség szerint Trefort Ágostontól származnak. Erre utal a kézírás, továbbá az a tény is, hogy Eötvös, német nyelvű cikkek írását tervezve, valóban ezt a szerepet szánta sógorának.6

Trefort irónnal áthúzott egyes bekezdéseket, illetőleg hosszabb részeket — mintegy tapintatosabban — a tükör mellett futó függőleges vonallal és néha '-(-'jellel kihagyás céljából megjelölt, tartalmukat esetleg egy-két mondatban összefoglalva. Továbbá egyes fordulatok és szavak használatának nyelvhelyességét korrigálta, és kijavította azokat a helyesírási hibákat is, melyeket észrevett. Ezután a szöveget valaki még egyszer átnézte, aki sötét tintával további — apró — javításokat tett, nemegyszer az elsőkent beavatkozó kéz megoldásait bírálva fölül. Ennek a személynek kilétéről semmit nem tudok. A javítások szinte kivétel nélkül meg is jelennek a nyomtatott szövegben. Ugyanakkor abban bőven vannak olyan kisebb-nagyobb szövegrészek is, melyeknek nincs nyoma a kéziratban. Mindent összevetve a megjelent cikk teijedelme körülbelül a fele a kézirat főszövegének. Kimarad minden ismétlés, az összes kiszólás az olvasóhoz és valamennyi reflexív kitérő. Ezenkívül a jelentősebb eltérések a következők: eltűnik az I-VII-ig terjedő fejezetszámozás, kimarad az első fejezet bevezető és záró bekezdése, amelyek a közvélemény alaposabb tájékoztatásának és ezáltali megváltoztatásának szándékát nyilatkoztatják ki, és a második rész két lábjegyzete. A harmadik rész, vagyis az érvelés Magyarország történeti elmaradottságáról, Wesselényi példájával, és a bécsi kormány messzemenő felelősségének kimondása majdnem teljes egészében hiányzik. Kimarad a IV. részből az okfejtés, miszerint az osztrák kormány sértette meg először a Pragmatica Sanctiót a német szövetségbe való belépésével; az V-ből az osztrák miniszteriális alkotmányosság lehetséges következményeinek felsorolása, és a nagyon fontos utolsó bekezdés a méltányosság követelményéről. Végül elmarad a teljes VI. és VII. fejezet. A tartalmi változtatások szemmel láthatóan azt a cclt szolgálják, hogy a cikknek az egykori és akkori bécsi kormányokat bíráló élét a lehető legnagyobb mértékben tompítsák. Ezt nemcsak a kiollózott részek mutatják, hanem a kézirathoz képest