Századok – 1994

Közlemények - T. Mérey Klára: A településhálózat változása és ennek okai a Dél-Dunántúlon (1850–1914) III–IV/650

DÉL-DUNÁNTÚI. TELEPÜLÉSHÁLÓZATA 1850 ÉS 1914 KÖZÖTT 659 megtelepedett család lakik, s közöttük háromszor annyi az olyan lakos, akinek ott földje és háza van, ami után fizetett állami adó alapján nyert választói jogosultságot. A törvénynek nem volt visszaható ereje, és az előzőleg létrejött eszmei községekhez nem lehetett hozzányúlni, ezek éltek, funkcionáltak, sőt terjeszkedtek. Ezt az állítást bizonyító példák között találjuk a Tolna megyei Szemcsédet, amely két önálló határrészből álló terület volt, s csupán a tulajdonos személye kapcsolta össze. Ennek létesítése még Felsőireget is kettészakította. Ugyancsak Tolnában Dórypatlan 10 önálló pusztából állott, amelyek más-más falu határába estek, csupán a tulajdonos személye kovácsolta össze őket egy „eszmei községgé." S ugyanez volt a helyzet az Esterházy hercegi uradalomhoz tartozó Újdombóvár és Majsamiklósvár esetében is. Az egy tulajdonos kényelmi szempontja teljesen figyelmen kívül hagyta azt, hogy az egyes, összekapcsolt puszták egymástól is távol voltak, az anyakönywezetés és egyéb közigazgatási funkciók elvégeztetése a lakosok számára igen nagy kényelmetlenséggel járt, nem is szólva a szociális szolgáltatásokról (orvos, bába, stb.). Tolna megyében a közigazgatás vezetői is érezték ennek tarthatatlanságát, és megpróbálták az uradalmi községeket megszüntetni. Hivatkoztak az 1886. XXII. tc. rendelkezéseire. A belügyminiszter azonban elutasította ezt a beadványt, hivatkozva arra, hogy a törvény hozatala előtti helyzetet nem lehet megváltoztatni, a törvény a már meglévő községekre nem vonatkozik.2

4 A nagy uradalmak tulajdonosai ezekben az ún. eszmei községekben közigazgatási vonalon is vezetők tudtak maradni. S ez Dél-Dunántúl területén jelentékeny területet és lakosságot érintett. Érdemes áttekintenünk — a századfordulói helységnévtárak adatai alapján — a kimutatott külterületi lakott helyeket és azok népességének számát. 3. táblázat A külterületi lakott helyek száma és népessége 1910-ben Dél-Dunántúlon Megye A külterületi lakott helyek Megye száita népessége száma népessége aránya az egész népességben Megye 1910 1913 1910 1913 Baranya 138 37 379 385 34 669 10,6 9,8 Somogy 384 68 653 831 65 748 18,7 17,9 Tolna 185 40 136 351 34 422 15,0 12,9 Zala 247 47 221 620l 45 292 10,1 9,7 Dél-Dunántúl 954 193 389 2187 180 131 13,3 12,4 A külterületnek nem minden része volt azonban uradalmi bútok. Pl. Tolna megye székhelyén, Szekszárdon is 21 külterületi lakott hely szerepel a helységnévtárakban a szőlőteleptől az erdőőri lakig, s a város lakóinak 5 %-a ezeken élt. De találunk pl. Pécsett bányatelepet, egy Rácvárosi városrészt és további külterületet, amelyen a népesség 13 %-a élt ekkor, a századfordulón, akiknek zöme iparban foglalkoztatott lakosság volt. Több olyan települést találunk még ezen a területen, ahol a külterületi lakott helyek egy része szőlő, téglaház, útkaparóház, vasúti őrház stb. lakóiból áll. Találunk népes vasúti kolóniát és cigánytelepet. Barcson pl. a népesség