Századok – 1994

Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579

624 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Franciaországon belül a 19. század elején hatalmas különbségek voltak: Míg Észak- és Kelet-Franciaország sűrűn lakott, sík vagy dombos vidékem 10-15 lakosra jutott egy iskolába járó fiúgyermek, azaz az iskolakötelesek csaknem mind felkeresték az iskolát, addig Bretagne nyugati részén vagy a Massif Central hegyei között több mint 200 lakosból került ki egy iskolásfiú. A 18. századi, egy-egy vidék egyházlátogatásán alapuló adatok alátámasztják a feltételezésünket, hogy a Dupin báró által 1826-ban feltérképezett regionális különbségek legalábbis arányaikban jellemzőek voltak a 18. századra is. A normandiai Rouen püspökségében az egyházlátogatást végzők már a 18. század elején, 1710-1717 között a plébániák 74%-ában találtak a fiúk számára fenntartott iskolát. (A továbbiakban mindig a fiúk iskoláit vesszük figyelembe.) Ugyanilyen arányban (74%) voltak fiúiskolák a Párizstól keletre fekvő Châlons-sur-Marne püspökségben az 1720-as években. A Pireneusok lábánál, a tarbes-i egyházmegyében viszont 1783-ban csak a plébániák 38%-ában volt fiúiskola, és hasonlóképpen a bordeaux-i püspökségben 1774-ben csak a plébániák 24%-ában folyt tanítás. Még rosszabb volt a helyzet a Massif Central hegyes-völgyes vidékein: a rodez-i püspökség plébániái közül 1771-ben alig 17%-ban volt iskola!157 Ezeket a számokat Vas megye 18. századi viszonyaival a különböző településszerkezet és a plébániák eltérő mérete miatt csak megszorításokkal vethetjük egybe. 1778-ban Vas megye 119 plébániáján 238 tanítót írtak össze, azaz nemcsak minden plébániára, de a filiás falvak jó részére is jutott tanító. A vasi plébániák azonban nagyok voltak, több (néha tucatnyi) filiás falu tartozott hozzájuk, ezért a 661 vasi település közül csak 36%-ban volt iskolamester. (Csak a városokban, nagyobb mezővárosokban találunk egynél több iskolamestert.) A 18. századi Vas megyében a gyerekek nagyobb arányban jártak iskolába, mint Franciaország legelmaradottabb vidékein a 19. század elején. Vas megyében az 1770-es években 53 lakosra jutott egy-egy iskolába járó gyerek (nem tudjuk, hogy ezek közül, hány volt lány, de aligha sok). Az „Isten háta mögötti", katolikus Nyugat-Bretagne-ban, a Massif Central szintén elzárt, de protestánsok-lakta völgyeiben 1826-ban 180-260 lakos közül került ki egy-egy iskolásfiú, míg Bretagne keleti részében, és a Massif Central-t körülvevő dombos vidékeken 90-150 lakosból. A lányok arányát sem Vas megyében, sem Franciaországban nem ismerjük. A lányok iskolázottsága azonban a fenti arányokat aligha változtatná meg lényegesen, hiszen pl. az idézett tarbes-i egyházmegyében 1783-ban a fiúk 61,6%-a, míg a lányok alig 2,2%-a járt iskolába. A fenti számítások, minden bizonytalansági tényezőjük ellenére valószínűsítik, hogy az iskolaügy terén a 18. század második felében a Magyarország fejlettebb vidékeihez sorolható Vas megye megállta volna a helyét Franciaország legelmaradottabb régióival szemben. A Magyarország és Nyugat-Európa fejlett magja közti fényévnyi távolságot azonban jól mutatja, hogy a rcimsi egyházmegyében 1774-ben az iskolaköteles korú gyerekek 85,5%-a járt iskolába. A Pireneusokban fekvő tarbes-i egyházmegyében pedig 1783-ban a gyerekek 33,8%-a volt iskolás. Vas megyében viszont az 1770-es években a gyerekek alig 14,9%-a tanult az iskolában. A különbség még annál is nagyobb volt, mint amit ezek a százalékszámok sugallnak, a franciaországi számítások ugyanis hétéves iskolalátogatással számolnak, én viszont a magyar-