Századok – 1994
Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579
VASI KISISKOLÁK A 17-18. SZÁZADBAN 623 sem tanulták meg az iskolában. Csoda is lett volna, ha a gyerekek az ottani mester módszere szerint valamit is megtanulnak, mert a mester nem minden gyereket külön tanít, hanem ... a táblára írja az ábécét és az összes gyereket megkérdi, hogy az milyen betű," ezért aztán ő és férje kidobták az ablakon a tandíjat, és csak elfecsérelték a gyerekek idejét, ahelyett, hogy munkára fogták volna őket.15 4 A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy Poroszország valamivel fejlettebb volt a kisiskolák területén, mint Nyugat-Magyarország. Ha azonban a porosz királyság iskolaügyét nem felülről, a Habsburg-birodalomnál korábban kiadott és alaposabb tanügyi rendeletek felől, hanem alulról, a falusi iskolák valóságos helyzetét feltáró jelentések alapján vesszük szemügyre, akkor a 18. században a két állam kisiskolái között több hasonlóságot, mint különbséget találunk. A szándékok és lehetőségek között itt is, ott is hatalmas szakadék tátongott. A felvilágosult abszolutizmus célkitűzéseinek megvalósítása, az általános iskolakötelezettség, a mindenkire kiterjedő írni-olvasni-számolni tanítás mindkét országban a 19. század feladata maradt. Az Európa fejlett magjától a 18. századi Nyugat-Dunántúlt az iskolázás terén elválasztó hatalmas különbséget különösen jól érzékelhetjük, ha eredményeinket a franciaországiakkal vetjük össze. XIV. Lajos már a 17. század végén, 1698-ban részletes iskolaügyi rendeletet adott ki, amelyben elrendelte többek között az általános iskolakötelezettséget is. Utódja a rendeletet 1724-ben megismételve, felszólította az iskolamestereket, hogy készítsenek részletes jegyzéket az iskolába nem járó gyerekekről.15 5 XIV. Lajosnak a nantes-i ediktum visszavonása után nem annyira a nép műveltségének emelése, mint inkább a protestantizmus visszaszorítása volt a célja: az, hogy az iskolában minden kisgyerek megismerkedjen a katolikus vallás tanításával. A Napkirálynak azonban éppenúgy nem sikerült általánossá és kötelezővé tennie az iskolalátogatást, mint háromnegyed évszázaddal később — a más célokat szem előtt tartó — osztrák felvilágosult abszolutizmusnak. Akárcsak az aprófalvas Vas megyében, Franciaországban is megnehezíti az egyes régiók iskolaügyének összehasonlítását, hogy igen eltérő földrajzi viszonyokat, és különböző településszerkezetű vidékeket kellene összevetnünk, és ezenkívül a 18. századi egyházlátogatások és felmérések egymástól eltérő módszerekkel készültek. Az Ancien Régime idejéből nincsen Franciaország egészét átfogó képünk az iskolahálózat sűrűségéről, az iskolába járók arányáról. 1826-ban készített Charles Dupin báró, matematikus és politikus országos térképet a francia iskolák látogatottságáról. Ezt a felmérést ugyan jó pár év, és ami fontosabb, egy forradalom választotta el a 18. századtól, mégsem tanulság nélkül való a számunkra. Mivel a térkép még a 19. század nagy iskolaügyi törvényei előtt készült, sok szempontból az Ancien Régime viszonyait tükrözi vissza. Erre mutat az is, hogy Louis Maggiolo 19. századi történésznek a 18. századi anyakönyvek alapján a franciák írástudásáról készített kutatásai jól megfelelnek Dupin térképének: ott tudtak sokan írni a 18. században, ahol magas volt az iskolába járók aránya a 19. század elején. Mindkét térképet meghatározza a Normandia és Bretagne határán fekvő kikötővárost, Saint Malot Genffel összekötő képzeletbeli vonal: ettől északra és keletre találjuk Franciaország fejlett vidékeit, ahol sokan tudtak írni és sokan jártak iskolába. A vonal túloldalán fekvő nyugati és déli tartományokat, valamint az ország középső, hegyes vidékét pedig magas arányú írástudatlanság és kevés iskolásgyerek jellemezte.156
