Századok – 1994

Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579

616 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY rosban és mind a 26 falusi plébánián, valamint a hat filiából is ötben működött iskolamester, azaz csak egyetlenegy falut találunk, ahol nem alkalmaztak tanítót. Ugyanekkor a szintén Sopron megyéhez tartozó locsmándi főesperességben mind a 12 mezővárosban volt tanító és a 34 plébániás faluból is mindössze egyetlenegyben hiányzott az iskolamester. (Igaz, ugyanitt a 30 filiából csak négynek volt saját mestere.) Moson vármegyében, a mosoni főesperességben még kedvezőbb volt a tanítás helyzete: mind a 17 mezővárosban és mind a 18 plébániás faluban akadt iskolamester, és a 12 filiából nyolcban találunk tanítót.13

9 Az iskolahálózat tehát mind Sopron, mind pedig Moson megyében sokkal fejlettebb volt a 17. század végén, mint Vasban. Az iskoláknak már a 17. század végén megfigyelhető nagyobb sűrűsége volt az egyik oka annak, hogy Benda Kálmán vizsgálatai alapján a 18. század közepén ebben a két megyében sokkal több írástudó paraszt élt, mint Vasban. 1770-ben Vas megye falvai közül csak 6,9%-ban akadt írástudó bíró vagy esküdt, míg a Moson megyei falvak 45,5%-ában, és a Sopron megyei falvak 49,4%-ában volt írnitudó tagja a falusi elöljáróságnak.14

0 Míg Moson és Sopron megyékben a 17. század végén a vasinál jóval kedvezőbb volt az iskolák helyzete, addig Győr város környékén ugyanekkor a Vas megyében megfigyeltekhez sokban hasonló viszonyokat találunk. Kazó István Vas megyében végzett egyházlátogatásával egyidőben, 1698-ban járta be Lacza János főesperes az ugyancsak a győri egyházmegyéhez tartozó győri főesperességet. A felkeresett falvakban a török háborúk (különösen az 1683. évi hadjárat) ütötte sebek még nem gyógyultak be, sok templom még romokban hevert. A protestantizmus térhódítása miatt Lacza János számos templomról szinte csak „régészeti vizsgálattal" tudta megállapítani, hogy az valaha katolikus volt. Ugyanezért bomlott fel a plébániai szervezet, az egykori plébániás falvakat csak körülbelül lehetett elkülöníteni a filiáiktól. A főesperes 42 falut keresett fel, ezekben mindössze hat iskolaépületet talált, azaz csak minden hetedik faluban volt iskola. Több helyen a lelkész vagy a mester a saját szobájában oktatta a gyerekeket. A falvak többségében, 28 faluban egyáltalán nem folyt oktatás. Tíz faluban az iskolamester, négyben pedig a protestáns lelkész (három evangélikus és egy református) oktatott. (Az alacsonyképzettségű, de lelkészi feladatokat is legalább részben ellátó protestáns „rektorok" és a templomban előimádkozó iskolamesterek-kántorok között a katolikus főesperes — akárcsak a kollégája Vas megyében — szemmel láthatóan nehezen tudott különbséget tenni.) Az iskolamesterek általában néhány gimnáziumi osztályt végeztek, de a rábaszentmihályi evangélikus rektor (aki egyébként tanítással nem foglalkozott) az apjától, egy evangélikus lelkésztől otthon tanult „valami keveset latinul". A fehértói katolikus rektor (aki különben szintén nem tanított) ugyancsak az apjától tanulta a mesterségét. A győri főesperesség 1698. évi egyházlátogatását az iskolatörténet szempontjából az teszi különösen érdekessé, hogy Lacza János 7 faluban egyaránt feljegyezte a falubeli gyerekek és az iskolások számát.14

1 A főesperes ugyan sehol nem mondta meg, hogy mit ért gyerek alatt, de aligha kétséges, hogy ez a többi egyházlátogatáshoz hasonlóan itt is a gyónásra még nem érett, hét év alatti korosztályokat jelentette. Ezek száma pedig, mint Vas megye