Századok – 1994

Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579

VASI KISISKOLÁK A 17-18. SZÁZADBAN 615 nemesek pedig 1623-tól a soproni evangélikus gimnáziumba küldhették a fiaikat. Ezek tanulmányi színvonalával a főúri udvar, akármilyen kiváló mestereket nyertek is meg házitanítónak, már nem versenyezhetett.13

5 A 17. és 18. század folyamán a latin nyelvre alapozott tananyagú gimnáziumban csak lassan változott az oktatás. Jól mutatják ezt két igen előkelő vasi birtokos nemesi család: az Ostfíyak és a Chernelek feljegyzései, mind a két családból ismerjük a gyámok elszámolásait az árván maradt fiúk soproni tanulmányairól.13

6

Mindkét família evangélikus lévén, nyilván a soproni evangélikus gimnáziumot látogatták; Ostffy Miklós fia, Mihály 1696 és 1700 között, Chernel Jób két árvája, a 11 éves György és a 13 éves Sándor pedig kilenc évtizeddel később, 1786-88-ban. Sok tétel volt azonos a két elszámolásban: a diákok csizmáját talpalni, mentéjüket foltozni kellett, szükségük volt gyertyára, papírosra, írószerszámra. A diákok mindennapi életét tükröző számlákból azonban az a fejlődés is tükröződik, amely megkülönböztette a vasi nemességben I. Lipót és II. József alattvalóit — a kilenc évtized alatt a nemesek életformája átalakult, kifinomultabb lett, közelebb került a bécsi mintához. 1786-ban a Chernel-fiúknak pomádét, több font hajport, hajukra selyempántlikát vett tanítójuk, sőt a nagyobbnak tubákot és körömvágó ollót — mindezt hiába keresnénk a 17. század végén. Maga a tananyag azonban keveset változott: Ostffy Mihálynak egy énekes és egy imádságos könyvet, egy latin szótárt, egy katekizmust és Rhenius latin nyelvtanát vásárolta meg a nevelője. Ezeknek a könyveknek kilencven évvel később is hasznát vehették a soproni evangélikus gimnázium diákjai: Kis János költő, aki 1782-ben kezdett itt tanulni, szintén Rhenius nyelvtanát forgatta.13

7 Hasonlóképpen, a Chernel-árvák számára vett tankönyvek közül Ovidius verseit egy évszázaddal korábban is használták a latintanításban. Számtankönyvükről közelebbit nem tudunk, földrajzkönyvük azonban, amelyet Tomka-Szászky János (1700-1762) pozsonyi tanár, Bél Mátyás tanítványa írt, már előrelépés volt az előző század tananyagához képest.13

8 Az igazi fejlődést azonban az jelentette, hogy míg Ostffy Mihók a 17. század végén csak latinul és németül tanult, addig a vasi birtokos nemesség a 18. század végén már súlyt helyezett a francia nyelv megtanulására is: Chernel Jób árváit Voltaire nyelvére külön nyelvmester oktatta. Az a hatalmas társadalmi különbség, amely a vasi köznemesség jogilag egységes rétegeit elválasztotta, megmutatkozott a tanulásukban is: az andrásfalvi bocskoros nemesek a juhászok gyermekeivel együtt a falusi iskolamestertől tanultak, Chernel Jób, a tekintélyes vasi nemesúr árvája számára viszont külön francia nyelvtanárt fogadtak. A vasi iskolák dunántúli összehasonlításban A Vas megyei iskolák helyzetét a 17. század végén Sopron, Győr és Moson megye, a 18. század második felében pedig Somogy megye viszonyaival vethetjük össze. 1697-ben Vas megyében a plébániáknak mindössze 46%-ában volt iskola, míg 1696-ban az egyházlátogatás szerint a soproni főesperességben mind a tíz mezővá-