Századok – 1994

Közlemények - Tóth István György: A vasi kisiskolák társadalomtörténete a 17–18. században III–IV/579

614 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY rekek tehát együtt jártak iskolába, bár később útjaik elváltak: Soós Imre a nyájat őrizte, a nemesfiú pedig a városi gimnáziumban, Kőszegen folytatta tanulmányait.12

9 A birtoktalan, többnyire paraszti szinten élő kisnemesek ugyanazokban a falusi kisiskolákban tanultak meg írni és olvasni, mint a falubeli parasztok. A birtokos nemesek azonban nem engedték fiaikat a jobbágygyerekek közé, hanem házitanítót alkalmaztak, mielőtt a városi gimnáziumokba küldték volna őket. Tallián József jómódú vasi birtokos nemes a 18. század elején — mint maga írta 1753-ban kelt testamentumában — fiai mellé „itthon való oktatásokra ... okos, istenfélő, ájtatos tanító praeceptorokat" fogadott fel.13

0

Jákon Csapodi István uram gyerekeit 1733-ban egy, a Sopron megyei Völcsejről származó jobbágyfiú, Szőke János házitanító oktatta.13

1

Otthon tanultak Pászthory Lászlóné Rosty Franciska árvái is. 1771-ben a Vas megyei Kisasszonfán leltározták az elhunyt nemesasszony javait. A számos birtok, a sok ékszer — szögezték le a vármegyei esküdtek — a három árvát illeti, úgymint az ötéves Josephát, a négyéves Klárát és a háromesztendős Jánost, akik is apjuk „residentionális házánál, Egyházasfaluban neveltetvén, az első már olvasásra, a második pedig a bötük esmérésére taníttatik". Az ötévesen olvasó és négyévesen a betűket tanuló nemeslányokat nyilván házitanító fogta ilyen korán tanulásra.13

2 Nagy különbség volt a vasi birtokos nemesek további iskolázásában a 16. és a 17. század között: a főember-szolgák korábban a főurak udvaraiban igyekeztek fiaiknak jó neveltetést adni, a 17. század derekától kezdve azonban a gimnáziumban tanultak a jómódú nemesek fiai. A 16. században és a 17. század elején az arisztokraták udvarában a főrangú diákokkal együtt tanultak a leendő főember szolgái, szervitorai gyerekei is. 1631-ben végrendelkezett az előkelő vasi nemes, Niczky Menyhért. Az én atyám Nádasdy Ferenc szolgája volt, én pedig Nádasdy Pál gróf szolgája vagyok, hangsúlyozta büszkén a végrendelkező szervitori kötődését az arisztokrata családhoz. A „szolga" persze a kor szóhasználata szerint értendő: Niczky uram jómódú földbirtokos volt, két udvarházáról, jobbágyairól rendelkezett, István fia egyik gyámjául pedig a vasi alispánt, Kisfaludy Pált jelölte ki. Urát, Nádasdy Pált arra kérte, hogy a fiát „tanulásnak okáért" vegye be a „kis úr" mellé, azaz fia a későbbi országbíró, az ekkor hatéves Nádasdy Ferenc mellett tanulhasson. A következő évben Nádasdy Pál az evangélikus kerületi gyűléstől kért nevelőt fia mellé, és mivel a külföldön tanuló diákok még nem tértek haza, ők a sárvári rektort, Nodificis Istvánt ajánlották — tőle tanulhatott a fiatal Niczky István is.13

3 A vármegyei nemesség elitje a 17. század elején a közeli Bécs és Grác gimnáziumait is látogatta. Erre utal, hogy amikor 1616-ban — a Luther tanait követő — Thurzó György nádor arra kérte a vasi nemeseket, hogy adakozzanak az épülő galgóci evangélikus gimnázium számára, akkor a megyei nemesség ez alól nemcsak a lakosságot terhelő többi teherre hivatkozva bújt ki, hanem azt is megállapította: Nincs szükségük erre, ugyanis a megyebeli katolikusok és evangélikusok a Galgócnál sokkal közelebbi Bécsben és Grácban folytatják tanulmányaikat.13

4 A 17. század első felében azonban megnyíltak a győri (1627) és a soproni (1636) jezsuita gimnáziumok, és a katolikus vagy rekatolizáló nyugat-dunántúli birtokos nemességet vonzotta a közeli gráci jezsuita egyetem is. A vasi evangélikus