Századok – 1994
Tanulmányok - Fábiánné Kiss Erzsébet: A honárulók vagyonának lefoglalása és kezelése – az 1848–49-es pénzügyi adminisztráció egyik speciális feladata I/46
56 FÁBIANNÉ KISS ERZSÉBET tos 52. számú rendelete alapján kezelték. — Gyergyai a minisztérium számára a megyei kormánybiztosok bekért jelentései alapján 1849. június 9-én és július 19-én részletes, adatokkal ellátott helyzetképet adott a zár alá vett és leltározott ingó és ingatlan javakról. A júliusi kimutatás 56 nevezetesebb vagyont tartalmaz. Az álladalmi javak igazgatóságának anyaga alapján kiugró főbb nevek: Jósika János, Jósika Lajos, Jósika Samu, Récsey Ádám, Bornemissza János, Nopcsa László, Rosenauer Frigyes, a szászok. — Récseyről az országgyűlés októberi határozatának alapján az álladalmi javak igazgatója csak június 1-én adott ki rendeletet. A pénzügyi vezetés a magyarországi szabályozás szerint kívánta volna az erdélyi eljárást is, de erre már alig nyílt mód.39 Röviden említést teszünk még egy-két speciális vonatkozásról. Az egyházi főpapok majdnem mindegyike eltávozott az osztrák csapatokkal — vagy még azok előtt — székhelyéről leginkább az osztrák fővárosba; sokukat, kisebb rangúakat is, bgatás, cimborálás vádjával illették a magyar hatóságok. A kincstári gyakorlat régi szabályai szerint a tisztviselő nélküli egyházi posztot megürültnek tekintve, a javakat a kincstár kezelte addig, amíg új tisztségviselő nem került az (legtöbbször) elhalálozott helyére. A kérdés e helyzetben úgy merült fel — ha a távozáson kívül más vád nem volt —, hogy a külföldön lévő egyházi személyt megilleti-e magyarországi jövedelme, ill. megürültnek tekinthető-e az egyházi birtok. A Vallás-és Közoktatási Minisztérium is igényt tartott efféle jövedelmekre, ami vitára vezetett a Pénzügyminisztériummal.40 — Példák: az auraniai perjel birtokán bérlő gazdálkodott, aki a jövedelmet a külföldön élő perjelhez kívánta küldeni; Hám János volt szatmári püspöki javait megürült egyházi jószágként kezelték, miután esztergomi érsek lett, majd az ellenséggeli távozása után mind a püspöki, mind az érseki, mind magánjavai zárolásra kerültek; Zichy Domokos gr. veszprémi püspök javait távozása után lefoglalták decemberben, 1849 tavaszán visszatérve, visszavette, majd május után újra zárolta javait az ottani kormánybiztos stb. — Amint a jegyzék mutatja, a vád alá helyezett vagy vádolt egyháziak között igen sok olyan személy is volt, akinek csekély ingóságán kívül egyebe nem akadt. Komoly problémát jelentett az olyan személyek vagyonának megóvása, akik nem voltak ugyan honárulók, de elmenekülve akár csak az ország másik részébe, gazdátlanul hagyták jószágaikat. Az ilyen javak felügyelését a törvényhatóság — ha éppen működött — nem győzte emberrel; magánszemélyek pedig csak díjazással vállalták a gondnokságot, erre viszont nem volt pénz. Ez a kérdés a már 1848-ban háborús körülmények közé került déli megyékben vált állandó problémává.4 1 A honárulók lefoglalt javainak kezelése az osztrák oldalon Hasonlóan az igazolási eljárás lefolytatásának értékeléséhez, e vonatkozásban is meg kell állapítanunk, hogy az osztrákok kezdettől kiforrott elvek szerint „kezelték" a lefoglalt javak kérdését is. Minden kiadott rendelet egybehangzóan leszögezi, hogy a magyar szervektől elszenvedett károkért a „rebellisek" lefoglalt, elkobzott
