Századok – 1994
Tanulmányok - Fábiánné Kiss Erzsébet: A honárulók vagyonának lefoglalása és kezelése – az 1848–49-es pénzügyi adminisztráció egyik speciális feladata I/46
54 FÁBIANNÉ KISS ERZSÉBET való szabályozását.2 8 1848-ban a törvényhatóságok mindegyike l-l tiszti ügyészt bízott meg azzal, hogy a két minisztériumi központi közvádlóval tartva a kapcsolatot, államügyészi feladatokat lássanak el. ók voltak a vidéki közvádlók.2 9 Az 1848-ban kinevezett két minisztériumi közvádlónak 1849-ben a honárulási ügyekben a vésztörvényszékek nem sok hasznát vették, mert nem jelentek meg hivatalukban.3 0 A vésztörvény után a működő közvádlókat 1849. ápr. 14-ig nem a minisztérium, hanem a Honvédelmi Bizottmány nevezte ki, s bármennyire is hihetetlen, az Igazságügyi Minisztérium teljesen tájékozatlan volt e téren.31 A vésztörvényszékek megszüntetésekor és a pesti központi létrehozása idején a közvádlói szervezet is megújult: adataink szerint a közvádlók az igazságszolgáltatási kerületekben működtek. Felettesük a minisztériumi államügyész, ill. az igazságügyi miniszter volt. így már érvényt lehetett szerezni a törvényes előírások betartásának; a június 8-i minisztertanácsi határozat után, a felterjesztett iratok alapján a miniszter továbbította a vádemelésre kerülő ügyeket a pesti vésztörvényszéknek.32 A korábbi, a megszűnt vésztörvényszékek által felterjesztett ügyek iratait és jegyzőkönyveit pedig felülvizsgálta az Igazságügyi Minisztérium, jelesül az államügyész Farkas János. Számos ilyen véleményt találhatunk az államügyészi iratok között; köztük több olyat is, amely korrigálandónak találta a született ítéleteket, döntéseket. Több ügyben az államügyész döntésének már nem szerezhettek érvényt a minisztérium működésének befejeztével. — A felteijesztett iratok alapján az államügyész arról is tájékozódni kívánt, hogy az ügyeket képviselő jogászok közül kiket érdemes alkalmazni a közvádlói szervezetben. A munka ugyanis temérdek volt, és több közvádló és -segéd hiányzott mind a felülbírálásnál, mind az ügyek intézésénél. A forradalom igazságszolgáltatásának konszolidálódása idejére pedig felvetődött az így kiválogatott jelesebb, közéleti elkötelezettségű jogászok fenyítő törvényszéki alkalmazása.3 3 A lefoglalt javak adminisztrációjában a helyzet tisztázására az igazságügyminiszter részéről újabb rendelet, valamint konkrét ügyekben született állásfoglalások jelzik az utolsó hetek eseményeit. Ezek az intézkedések részben a Pénzügyminisztérium és Duschek miniszter javaslatainak, ill. eltérő szempontjainak is köszönhetőek. Az említett rendelet 5) a Közlöny-ben 1849. június 24-ről keltezve (142. szám, június 27., — 2731/91. á. ü„ 1926/94. á. ü„ 2094/95. á. ü„ 2866. Ig./90. á. ü. számok) lényegében a május 15-i rendeletet ismétli meg azzal az indokkal, hogy az nem jutott el az illetékesekhez, s kiegészíti a következőkkel: 8 nap alatt jelentést kért a törvényhatóságoktól a hatóság területén zárolt javakról34 ; az ártatlan családtagok vagyonát el kell különíteni és ezáltal kell biztosítani megélhetésüket; a külföldön tartózkodók jövedelmét letéteményként kell őrizni az állampénztárban.3 5 A május 11-i közvádlói rendelethez hasonlóan fontos elvi állásfoglalás az igazságügyi miniszter részéről, amit a pesti vésztörvényszékhez átküldött ügyek iratainak kísérőlevelében fogalmazott meg: nem ért egyet azzal, amit Kapocsfi Imre pesti közvádló számos esetben javasolt, miszerint még el nem ítéltek lefoglalt ingóságai elárverezésre kerülhetnek („hiszen bűnük nyilvánvaló"): „(...) a honárulási váddal terhelt egy honpolgárnak is vagyonát addig végkép elfoglalni s elárverezni, míg ellene a marasztaló ítélet kimondva nincs, nem lehet." Az eljárás esetleges elhúzódásának megakadályozása érdekében a külföldre távozottakat, menekülteket a vésztörvényszék „edictaliter" idéztesse meg. A gyanú alatt lévő kisebb vétkesek számára a
