Századok – 1994
Tanulmányok - Fábiánné Kiss Erzsébet: A honárulók vagyonának lefoglalása és kezelése – az 1848–49-es pénzügyi adminisztráció egyik speciális feladata I/46
A HONÁRULÓK VAGYONÁNAK ELKOBZÁSA 1848-1849-BEN 53 tés beküldése az Igazságügyi Minisztériumnak, a zárolásról IM-határozat; a Pénzügyminisztérium ideiglenes kezelésre a javakat átveszi. Duschek számos kezelésbeli részletre is felhívta a figyelmet, a már említett elv szellemében: a lehető legkevesebb változtatás a lehető legkevesebb költséggel.2 4 Az általunk 3)-ik rendeletként besorolt IM-intézkedés a Dushcek-féle átiratokra adott válaszként is felfogható. Igen lényegesen pontban tér el a Pénzügyminisztérium javaslatától: nem a bírói ítélet, hanem az IM-határozat döntött, hogy a helyi hatóság által biztosított (ideiglenesen zárolt) javak felszabadíthatók-e vagy át kell küldeni az ügy iratait a Pénzügyminisztériumhoz a végleges (!) átvétel előkészítésére. — Feltűnő, hogy a vésztörvényszéki eljárás mintha egy másik, független szálon futott volna. Ismerve azt a sok birtokfoglalási esetet, melyekről az Igazságügyi és a Pénzügyminisztérium még csak nem is hallott, elképzelhető volt az az abszurd helyzet, hogy valakit a vésztörvényszék elítélt, miközben javait az Igazságügyi Minisztérium felszabadítandónak, ügyét a köztörvényi útra terelendőnek ítélte. (Volt is ilyen; Vö. Becsei Károly sószállító hasonló esetével, lásd: a Függelék Jegyzék-éhen) Miközben egymás után születtek a rendeletek, a Pénzügyminisztérium a maga által hozott szabályok szerint — sa többiek szintúgy — intézkedik. Belép az intézkedők körébe a belügyminiszter (miniszterelnök) Szemere is, ami tovább bonyolítja a helyzetet, ráadásul úgy tűnik, mintha a miniszterelnök-belügyminiszter nem is hallott volna a kormányzó, ill. minisztertársai ez irányú eddigi intézkedéseiről. A rendelet 4) Szemere belügyminiszteri hatáskörben 1849. június 19-én a Közlöny 135. számában dátum és szám nélkül megjelent rendelete, a had- és védcsapatok parancsnokaihoz (lásd: az iratközlő Függelék-ben). A katonai parancsnokoknak a birtokfoglalások terén történt túlkapásai ellen kiadott rendelet megegyezik a Beniczky Lajos kormánybiztos tudakozódására adott válasszal, amely Beniczky június 8-i levelére született.2 5 E sebtében leközölt rendelet helyett nagy szükség lett volna egy olyan, legalábbis miniszterelnöki hatáskörben született szabályozásra, amit minisztertanácsi véleménycsere után fogalmaztak volna. Közben figyelemmel kell lennünk a vésztörvényszéki szervezet és ezzel kapcsolatban a honárulók vagyonának lefoglalása körüli változásokra, melyeket az igazságügyminiszter irányít. Június 8-án a minisztertanács úgy határozott, hogy ,,a) A tábor kíséretében létező mozgó vésztörvényszékek tüstént megszüntetendők, b) Az igazságügyministerre bízatott az is, hogy a közvádlók részére szolgáló olynemű utasítás adassék, miszerént azok, mielőtt valakit a vésztörvényszékek elébe állítanának, a vádalap és idéztetés okiratait az igazságügyministerhez fölterjeszteni köteleztessenek. c) A vésztörvényszékek eljárása uniformitásának kellő és óhajtott létesítésére, és az elvek egységének biztosításara a ministeri tanács csak egy vésztörvényszéknek Pesten leendő fölállítását, s a többieknek megszüntetését határozta."26 Nyilvánvalóan — sa fogalmazás is utal erre — kifogás merült fel a törvényszékek egész működésével szemben,27 s ezt mi témánk, a honárulással vádlottak javainak lefoglalását tekintve, ami szorosan kapcsolódott a vádeljáráshoz, megerősíthetjük. Nem áll ugyan rendelkezésre jegyzőkönyvi feljegyzés a minisztertanácsi megbeszélésről, de bizonyosra vehetjük, hogy a javak lefoglalása és kezelése körüli rendezetlen helyzet hozzájárult a vésztörvényszéki eljárás minisztériumi irányítás alá vonásával. A közvádlókra vonatkozó passzus is mutatja, hogy a kormány elhatározta az eljárás ily módon
