Századok – 1994
Tanulmányok - Somogyi Éva: A delegáció. A delegáció intézményének létrejötte 1867-ben III–IV/465
504 SOMOGYI ÉVA Buriánt, s tőle ő, Czernin vette át a külügyek vezetését.249 Mennyire semmitmondó volt az egyébként obligát közlés, az uralkodói fogadás s a delegáció nyilatkozata: „Viseljük a nehéz idők minden terhét, abban a meggyőződésben, hogy a Németországgal 40 éve kötött szövetség helyes alapja érdekeink megvédésének, aminthogy ezt a háború eddigi eseményei és eredményei is fényesen igazolják. ... És igazolást nyert a Monarchiának 50 év előtt dualista alapon történt átalakítása."250 A delegáció sem ekkor, sem a külügyi expozé alkalmával, amikor teljes egyetértéséről és támogatásáról biztosította a közös kormányt, egyetlen neheztelő megjegyzést sem tett, hogy három évig mellőzték, hogy senki sem volt kíváncsi szavára. 1918. október 15-én hallgatott meg a delegáció utoljára külügyminiszteri expozét. A máskor ünnepi napon nem volt szokás szólni, vitatkozni. 1918 őszén azonban már semmibe lehetett venni az írott-íratlan szabályokat. Amikor Burián külügyminiszter befejezte mondókáját, Károlyi Mihály gróf emelkedett szólásra. A Mária Terézia korából származó gyönyörű fehér-arany teremben, ahol szebb napokban külügyminiszterek és delegátusok mondották el egy alkotmányos koreográfia szerint komponált bizakodó beszédeiket, most a gróf drámaian, amilyen a valóság volt, szinte belekiabált a terembe: „tagadom a delegációt - csak dobogónak tekintem, ahonnan a kormányt vádolhatom". - Az elnök bénultan hallgatott. A padsorokból pár bátortalan „oho" hallatszott. „Ott ültek behúzott nyakkal és hallgatták a vádakat szó nélkül. Fájt nekik a szívükhöz nőtt dualizmusnak, a Monarchiának, a delegációnak, az egész k.u.k. Wirtschaftnak ez a csúnya vége, de egyikben sem volt bátorság, hogy megmondja, mit érzett. Nem volt senki, aki a delegációk utolsó ülésén a dualizmus szimbolikus intézményét elsiratta volna."25 1 JEGYZETEK 1 Berchem német követségi tanácsos Bismarcknak 31.1. 1881 Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes (PA. AA. Bonn) I. AA. 1, No. 70. Bd. 11. 2 Hasonlóképpen Írja Lederer Béla: Gróf Andrássy Gyula beszédei I (Bp. 1891) 151, Andrássytól nyert felvilágosítása alapján. 3 Az 1863. február 5-i emlékiratról van szó: Kónyi Manó: Deák Ferencz Beszédei III—IV (Bp. 19022). III, 301-315. Apponyi elgondolását a delegációról magáévá tette gr. Forgách Antal kancellár is, aki, bár ismerte az uralkodónak két hónappal előbb az Apponyi emlékiratával szemben is kifejezésre juttatott elutasító álláspontját, 1863. március 11-én kelt felterjesztésében maga is a delegációkat jelölte meg a közös ügyek törvényhozó szervéül. Josef Redlich: Das österreichirche Staats- und Reichsproblem. Bd. 2: Der Kampf um die zentral]stische Reichsverfassung bis zum Abschlüsse des Ausgleichs mit Ungarn im Jahre 1867 (Leipzig 1926) 321. A kérdést újabban részletesen feldolgozta Stefan Malfèr: Einleitung zu die Protokolle des österreichischen Ministerrates (OMR.) V/5: Die Ministerien Erzherzog Rainer und Mensdorff. 3 November 1862 - 30. April 1863. Bearbeitet von Stefan Malfèr (Wien 1989) XXXIIXXXIX; Uó.: Der gescheiterte Ausgleichsversuch von 1863. In: Österreichische Osthefte 32 (1990) 405-426. 4 Apponyi országbíró emlékirata őfelségéhez, Kónyi: Deák Ferencz beszédei III, 301-315. 5 Az Augusz-féle kiegyezési akcióról először Eduard Wertheimer: Neues zum Osterartikel Deáks vom Jahre 1865. In: Pester Lloyd, Abendsblatt 23 . 4. 1923; Redlich: Das österreichische Staats- und Reichsproblem 2, 386-391; Hanák Péter: Deák húsvéti cikkének előzményei. In: Történelmi Szemle 17 (1974) 565-589. Somogyi Éva: A birodalmi centralizációtól a dualizmusig. Az osztrák-német liberálisok útja a kiegyezéshez (Bp. 1976) 59-61. 6 Kónyi: Deák Ferencz beszédei III, 411-429. A híres cikksorozat először a bécsi Debatte 1865. évi 125-127. számában jelent meg. 7 Ld. 5. sz. jegyzetet.
