Századok – 1994
Tanulmányok - Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3
4 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA művészeti, kézműves tevékenységek történetéről, az ikonográfiái elemekkel való esztétikai és vizuális kapcsolat alakulásáról, az ereklyék és a „vallási testiesség" viszonyáról, a színjátékszerű megnyilvánulások szerepéről, valamint az ereklyekultusz apotropeikus és pszichológiai jelentőségéről. A barokk kori szenttisztelet egyik tipikus megnyilvánulása a katakombaszentek kultusza. A kultuszáramlat európai elterjedésének alapját a római katakombák 16. századi újrafelfedezése, az ennek nyomán meginduló ásatások, a talált csontvázak őskeresztény vértanú-szentekként való hitelesítése, valamint az ereklyék Európaszerte történt szétajándékozása együttesen szolgáltatták. Magyarországon a kultusz nem tett szert olyan jelentőségre, mint például svájci, bajor és osztrák területeken, ugyanakkor lényegesen erőteljesebb annál, mint például a Rajna-vidéken. A Magyarországi kultusz körülményei és megnyilvánulási formái nemcsak számos hasonlóságot mutatnak az említett területek katakombaszent-kultuszának formáival, hanem lényegesen pontokon el is térnek azoktól. így a kultuszáramlat megismerésével nem csupán egy eddig ismeretlen részlet tárul föl a barokk kori szenttisztelet magyarországi történetéből, hanem lehetőség nyílik a helyi sajátosságok összevetésére a kultusz európai megnyilvánulásaival. A bemutatásnál több ok miatt sem törekedhetünk a teljességre. Történeti vizsgálatról lévén szó, a munka középpontjában az ereklyék megszerzése, Magyarországra kerülése, transzlációja és kultusza áll, s eleve lemondtunk az ereklyék hitelességét érintő kérdések tanulmányozásáról. Ezzel kapcsolatban csupán megjegyezzük, hogy egyrészt már a kortársak részéről alapos gyanú merült fel a talált csontvázak eredetével kapcsolatban, másrészt hogy az újabb kutatások különféle megfontolásokat szem előtt tartva ugyancsak többször kétségbe vonták az ereklyék hitelességét. De nem törekedhetünk a teljességre az ereklyék előfordulását illetően sem, mivel egyrészt csak kevés, a témát legalább mellékesen érintő feldolgozással számolhattunk, másrészt a számba vehető történeti forrásanyag rendkívül szétszórt, töredékes, fennmaradása esetleges, s nem mindig hozzáférhető. A lehetőségekhez képest figyelmünket az egész történeti Magyarországra kiterjesztettük. A vizsgálat időbeli határait az általunk ismert első és utolsó katakombaszent Magyarországra kerülése (1651-1855) alkotja, de nem feledkeztünk meg a kultusz utóéletéről, az ereklyékhez való viszonyulás újabb formáiról sem. Tágabb értelemben a katakombaszent-kultusz megnyilvánulásának kell tartanunk azt a törekvést, amely nem egész csontváz-ereklyék, hanem csupán ereklyerészek megszerzésére irányult. Ezek az ereklyerészek kerülhettek egy újonnan felszentelendő oltárba, egy új templom vagy kápolna alapkövébe, de elhelyezhették őket külön díszes ereklyetartóban is, amelyet aztán rendszerint egy már felszentelt oltáron állítottak fel. Gyakran előfordult, hogy egyetlen ereklyetartóba több katakombaszent ereklyéjét sűrítették össze, nem egyszer más szentek ereklyéivel együtt. Ezek az ereklyetartók aztán ugyancsak az oltáron vagy az oltár közelében kaptak helyet. Az ereklyerészek esetében azonban nem beszélhetünk a katakombaszentek önálló tiszteletéről, hiszen itt az ereklyék alárendelt szerepet játszottak, egy nagyobb liturgikus egység részeként töltötték be funkciójukat.
