Századok – 1994
Tanulmányok - Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3
A KATAKOMBASZENTEK TISZTELETE 5 Az ereklyék megszerzése A továbbiakban tehát csak azokat az eseteket vizsgáljuk, amikor egy katakombaszent egész csontvázereklyéje került áthozatalra. Az 1651-1855 között eltelt kétszáz éves időtartamban eddig összesen 36 egész ereklye (ezek közül l-l esetben a katakombaszenteknek kijáró tiszteletben részesített ereklyecsoport, illetve az egész testet reprezentáló fejereklye) megszerzésére találtunk nyomokat. Néhány esetben tudomást szerzünk az ereklyék felfedezésének, kiásásának, a katakombából való kiemelésének körülményeiről. így például az elsőként Magyarországra került ereklyeegyüttest, az 1651-ben a nagyszombati jezsuita templomba vitt „tíz szent mártír" ereklyéit XV. Gergely pápa (1621-23) emeltette ki a Callixtus katakombából.2 Az 1783-ban a pécsi székesegyházba került Szt. Vincentius vértanú csontjait XII. Kelemen pápa rendeletére vették ki a Szt. Felix és Adauctus katakombából. Az ereklyéhez mellékelt tanúsító irat szerint a búcsúengedélyek és ereklyék kongregációja megvizsgálta az ereklyét és hitelesnek ismerte el.3 Hasonló részletekről értesülünk az 1742-ben a kalocsai székesegyházba került Szt. Pius ereklyével kapcsolatban.4 Az 1833. december 31-én a mucsii plébániatemplomban nyilvános tiszteletre kitett Szt. Valerius Felicianus vértanú ereklyéjéhez mellékelt hitelesítő irat arról tanúskodik, hogy a szent testét XII. Leó pápa rendeletére az 1825-ös jubileumi év március 29-én vették ki a Veranus mezőn lévő Szt. Cyriaca katakombából. Az irat szerint megtalálták a szent vérével festett edényt és azt a márványtáblát, amelyre a szent neve volt rávésve.5 Ugyanerről szerzünk tudomást az 1819. február 22-én a Callixtus katakombából kiásatott és 1836-ban a rozsnyói székesegyházba került Szt. Neitus ereklyéivel kapcsolatban.6 Az 1852-ben Búcsúszentlászlón oltárra helyezett Szt. Vitalis vértanú hitelesítő irata csupán a szent vérével megfestett edényt tartalmazza, feliratról nem tesz említést.7 A leírások alapján nyilvánvaló, hogy az ereklyék megtalálási körülményeinek részletes bemutatására azért került sor, hogy ezzel is alátámasszák az ereklyék hitelességét. Az ereklyék megtalálását és oltárra kerülését jelző időpontok összevetéséből kitűnik, az ereklyéket napfényre kerülésük után a búcsúengedélyek és ereklyék kongregációjának döntésével együtt hosszabb-rövidebb ideig Rómában őrizték, hogy a kérések kedvező elbírálása után az adományozást tartalmazó hitelesítő irattal együtt rendeltetési helyükre szállítsák őket. A katakombaszentek Magyarországra kerülése többféle úton történt. A leggyakoribb, amikor közvetlenül Rómából kérik az ereklyét. A második lehetőség, ha az ereklye nem közvetlenül Rómából, hanem onnan már elkerülve egy másik hely vagy személy közvetítésével jut el az országba. Végül az is előfordul, hogy nem kérés vagy közvetítés nyomán, hanem a pápa ajándékaként érkezik meg. Az ereklyét kérő, illetve közvetítő személyek között leggyakrabban a főpapság képviselőivel találkozunk, így például Szt. Vincentius testét 1738-ban a spanyol származású Alvarus Cienfuegos kardinális, pécsi püspök szerezte meg székesegyházának,8 Szt. Pius testét Pathachich Gábor kalocsai érsek kérte Rómából 1740 körül.9 A Rómában teológiai tanulmányokat végzett gróf Eszterházy Pál még pécsi püspökké való kinevezése előtt (1762 után és 1780 előtt) kérte Szt. Faustinus testét.1 0 Föltehetően gróf Zichy Ferenc győri püspök volt a győri ferencesekhez került Szt. Maximus ereklyének a megszer-