Századok – 1994
Közlemények - Petneki Áron: Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben II/352
380 PETNEKI ÁRON intellektuális Boccaccio kétségkívül észrevette az aránytalanságokat, de mégis ténylegesen meglévő gondolatmenetet elevenített meg. „...mindazáltal állandó szokásom, hahogy úton vagyok, reggelente, mikor kijövök a fogadóból, elmondani egy Miatyánkot és egy Üdvözlégymáriát Szent Julianus atyjának és anyjának lelkéért, annak utána pedig kérem őt és Istent, hogy a következő éjszakára adjanak jó szállást nekem És már számtalanszor megesett velem, hogy úton járván, nagy veszedelmekbe keveredtem, de valamennyiből megmenekültem, annak utána pedig éjszakára jó helyre kerültem, és jó szállást nyertem, miért is erősen hiszem, hogy ezt a kegyelmet Istentől Szent Julianus eszközölte ki számomra, kihez imádkozni szoktam; és úgy érzem, nem utazhatom szerencsésen nappal, és nem érkezhetem meg szerencsésen éjszaka, ha nem mondtam el reggel amaz imádságot. "154 A számunkra különös imádság valóban létezett legenda- és hiedelemvilágot, tényleges kultuszt takar. A középkorban elsősorban a francia és olasz földön tisztelt, de utóbb a németalföldi és német területeken is ismertté vált Julianus Hospitator alakja összemosódott a hasonló nevű szentekével, történetében pedig megtalálhatók az Oidipusz-mitosz éppúgy, mint az Eustachius- és a Kristóf-legenda alapelemei. Tényleges történetiségére semmi adat, állítólag Spanyolországban vagy a Németalföldön született a 7. században. Egy szarvas megjósolja, hogy megöli szüleit (Eustach-elem). Elmenekül hazulról, s feleségül vesz egy nemes leányt. Midőn éppen vadászik, a szülei véletlenül arra vetődnek, s feleségénél kérnek szállást, aki, bár nem ismeri őket, saját hitvesi ágyát adja át a vándoroknak. Mikor éjjel Julianus hazatér, két alakot lát az ágyában: azt gondolja, hogy feleségét kapta házasságtörésen. Kardot ránt és megöli mindkét vendégét (Boccaccionál ez magyarázza a szülők lelkéért mondandó imádságot.). Mikor fény derül az áldozatok kilétére, keservesen megbánja bűnét (Oidipusz-történet). Elégtételül fogadót épít egy folyó partján, és még a zarándokokat is átszállítja a túloldalra. Egyszer egy leprást visz át a folyón, akiről kiderül, hogy az maga Krisztus. (Kristóf-legenda). A legenda elemei magyarázzák a Hospitator melléknevet, és azt, miért lesz Julianus az utazók, zarándokok, vendéglősök, révészek, halászok, sőt halárusok patrónusa. Firenzében a S. Giulianoban őrzik az ereklyéjét, ami a szent népszerűségét indokolja még a névadásban is (pl. Giuliano de' Medici).155 Az utazók által talán leginkább tisztelt védőszentek a Háromkirályok. Kultuszuk sokkal nagyobb a középkorban, mint később; ehhez nyilván hozzájárul a kölni ereklyéjük körül kialakuló zarándoklat. A három napkeleti mágus az ókeresztény irodalomban szerepel először királyként (Tertullianusnál, Szír Efrémnél, a szír ,J(incsesbarlang"-ban), 156 utóbb a középkori szimbolika a három világrész, vagy a három életkor reprezentánsait is bennük látja. Még az uralkodók sem csak királyi aspektusukat tisztelik (jellemző módon a Mediciek is ide tartoznak, vö. Benozzo Gozzoli freskóját a Medici-Riccardi palota kápolnájában a Medici család kriptoportréival).15 7 Sűrű utazásaikon ugyancsak elkél a szent királyok védelme. A Gesta Romanorumban szereplő példázat szerint Dániai Király nagy indulattal vólt azokhoz a három Királyokhoz, kik Jerusálemben keresték Idvezítónket, ajándékot hozván. Midőn azért azon Király Koloniába ment válna nagy készülettel, a holott azoknak a Királyoknak testek tartatik, három koronát készíttetett, és vitt ugyan azoknak tisztességekre. Annak felette, hatezer gira ezüstnél, alamisnában többet osztogatott-el, kereszténységének akar-
