Századok – 1994

Közlemények - Petneki Áron: Advenae et peregrini. Utazás és zarándokság a középkori mentalitástörténetben II/352

AD VENAE ET PEREGRINI 367 otthon, hiszen az asszony a házon kívül csak olyan, mint a tyúk, amely átrepült a kerítésen). A női zarándok még a férfiaknál is kiszolgáltatottabb, hiszen pénzén és életén kívül még tisztességét is elvesztheti. A Sankt Florian melletti remeteségben 1289-ben meghalt inclusa, vagy ahogy a kódexek nyelve mondja: berekesztett jámbor, Wilbirg életrajzában a biográfus Einwik prépost érdekes részlettel szolgál. A kegyes életű remetenőt hiába unszolja barátnője, Mathild; ő nem kíván Rómába menni az apostolok sírjához, mert attól fél, hogy szüzessége hajótörést fog szenvedni. A dologban csak az furcsa, hogy előzőleg már együtt jártak Compostelában.94 A zarándoknők időnként csak a szenteknek köszönhetik, hogy néha valóságos lovagregénybe illő módon szabadulnak meg a veszedelemtől. Szent Fiacrius ún. vita secunda-ja azokat a miraculumokat is tartalmazza, amelyek a remete-szent nyughelyén, Saint-Fiacre bencés rendi kolostorában történtek. A 16. eset a következőket mondja el: egy leány, aki a ficus nevű betegségben — valószínűleg furunkulusban — szendved (Pápai Páriz szótára így adja vissza: seggen való süly"), fogadalmat tesz, hogy elzarándokol a betegség leghatásosabb gyógyítója, Szent Fiacrius sírjához. Egy lovag kíséri, de távolról követi egy ifjú is, akit nem hagy érintetlenül a lány szépsége (a sülyről nyilván mit sem tud). Amikor egyszer a zarándoknő egyedül marad, az ifjú nem gondolkozik tovább, hanem elragadja, lovára kapva. „Ó megrémülve így szól az ifjúhoz: »Könyörülj, az Istenért, jó testvér, kímélj meg, mert beteg vagyok kímélj meg, mert Szent Fiacriushoz megyek !« „ Az ifjút azonban még inkább sarkantyúzza vágya, mire a lány kétségbeesve felkiált: „Szent Fiacrius, Isten barátja, hallgass meg és légy védelmezőm e szükségben !" Ezt már meghallja a lovag is, sarkantyúba kapja paripáját, és megszabadítja a leányt. Az isteni igazságszolgáltatás következetes: a leány nemcsak a szorongatásból szabadul meg, de csúnya betegségétől is, ami azonban nyomban rászáll a buja ifjúra. Ez pedig csak hosszú és kemény penitenciatartás után gyógyul meg.95 Az ideális női zarándok képét a hazai kódexirodalmunkban is oly közkedvelt Szent Orsolya-legendában leljük fel. Britannia keresztény királyának szép, jámbor és bölcs leánya nem megy férjhez a pogány királyfiúhoz, amíg tízezer szűz társaságában ,Jiárom esztendég az szüzekkel az tengeren járván tisztölhetné és szentölhetné meg az 6 szüzességét, és hogy az három esztendő alatt az királynak fia megkeresztelkednék, és az szent hütöt megtanulná". A „paraszt urakkal" és „egyházi népekkel" kibővült társaság előbb Rómába megy, ahol csatlakozik hozzájuk maga a pápa is: „Szent Ciriákus pápa nagy eremmel és tisztösséggel fogadá őket, mert mikoron 6 es Britannia osrszágból való volna, sok nemzeti, rokonsági valának a szüzek kőzött. És azon éjjel álmában meg jelenté az Jámbor pápának hogy üneki es velők kellene mártíromságot szenvedni és ottan az Gardináloknak meg hagyá az pápai tisztöt, azon való haragjokban ők es ki vakarák nevét az élő kényből [élő könyvből, azaz az élet könyvébőll kiben az pápákaz szokták írnia, miért tisztét el hagyván az bolond asszonyállatok után eredött volna. " A szent sereg hajóhada Köln alá ér. Itt éppen Julianus, a szittyái magyarok fejedelme" (vagyis a Legenda Aurea szerint a hun fejedelem) hadakozik, (a Kazinczy kódex szerint Attilának fő hadnagya, kinek Iulius vala neve") s a pogány rómaiak