Századok – 1994
Közlemények - Solymosi László: Harangozók és Harangozó nevű települések a középkori Magyarországon II/335
Sotymosi László HARANGOZOK ÉS HARANGOZÓ NEVŰ TELEPÜLÉSEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON A középkori Magyarországon több mint háromszáz olyan település létezett, amely az egykor ott élt szolgálónép nevét viselte.1 Ez a helynévtípus a középkori Cseh- és Lengyelországban is ismert volt.2 Mindhárom országban szolgálat szerint csoportosították a földesúri népeket, és a települések egy hányadát a szolgálónépek egyes kategóriáiról nevezték el. A kutatás a cseh, lengyel és magyar fejlődés eme sajátosságát a fejedelmi, illetve királyi hatalom kiépítésével,a mindhárom területen egyaránt a 10-11. század fordulóján lezajlott államszervezéssel kapcsolta egybe, s a szolgálat szerint kialakított szervezetet a hercegi, illetve a királyi birtokok jellegzetességeként mutatta be. Ez a jelenség azonban nem korlátozódott erre a birtoktípusra. A 11-13. századi cseh és lengyel forrásanyagnál jóval gazdagabb magyarországi okleveles anyag azt mutatja, hogy a szolgálónépek elrendezése, csoportjaik elnevezése az egyházi nagybirtokon hasonló volt a királyi bútokéhoz. A hasonlóság alapvetően abból eredt, hogy az egyházi birtok javarészt királyi adományból származott. Emellett kölcsönhatással is kell számolni: az egyetemes szervezési tapasztalatokat közvetítő egyház részt vett a királyi birtokszervezet kiépítésében.3 Hogy az egyháznak nem csupán passzív (befogadó), hanem aktív szerepe volt a szolgálónépek szolgálat szerinti csoportosításában, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az egyházi birtokon olyan sajátos kötelezettségű szolgálónépek éltek, akiket sem a királyi, sem a többi világi birtokon nem ismertek. A 11-13. századi egyházi birtok lakói körében sajátos helyet foglaltak el azok a szolgálónépek, akiknek kötelezettsége az egyház liturgikus tevékenységéhez kapcsolódott. Dusnokok vagy másképpen torlók, harangozók és mások alkották ezt a szakrális rendeltetésű társadalmi réteget. Végrendelkezők vagy elhunyt személyek rokonai adományozták őket a különféle egyházaknak, s szabták meg — egyházi sugallatra — különleges feladatukat. Más szolgálónépekhez hasonlóan sajátos kötelezettségükről kapták nevüket, amely jelentősebb csoportjaiknál, mint amilyen a dusnok-torló és a harangozó réteg volt, lakóhelyük nevévé is válhatott.
