Századok – 1994
Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288
A JAGELLÓ-KORI MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI VÁZLATA 305 megfelelő propagandaszólamai miatt látszólag azt bizonyítja, hogy a nemesség politikai vezető rétege őszintén kívánta az ország bajainak orvoslását, a királyi hatalom emelését, és így a török elleni hathatós védekezést. Werbőczy hagyatékában különböző tervezetek maradtak fenn, de sokszor az országgyűlések határozataiból is kiviláglik a nemesség célja.12 0 Vitathatatlan, hogy voltak tényleges eredményeik. A legfontosabbat az 1518. évi bácsi országgyűlésen érték el: a 8-10. tc.-ben — az 1514-es törvényt követve — újra elrendelték az elzálogosított királyi javak visszaadását, és ezt a törvényt — a Szapolyai János vajda kezén levők kivételével — végre is hajtották.12 1 Nem sikerült viszont az adószedés rendi kezelésének és ezzel kapcsolatban a banderiális rendszer központi irányításának terve. 1511-ben, 1518-ban (a bácsi országgyűlésen) és — Nándorfehérvár eleste után — 1521-ben választottak rendi kincstartókat az adó beszedésére, de ez mindannyiszor kudarccal zárult.12 2 A nemesség elképzeléseit saját hibájából nem tudta végrehajtani. (Választott adószedőiket pl. úgy látszik jobban meg lehetett vesztegetni, mint a királyiakat.)12 3 Minden pozitív cél ellenére a nemesség is igyekezett a terheket magáról inkább elsősorban az egyházi, másodsorban a bárói birtokosokra áthárítani, és a védelmi cél hangsúlyozásával az urak rovására saját hatalmi pozíciót kiépíteni. A nyílt önérdek még a köznemességnél is jobban megmutatkozott a főpapok és főurak állásfoglalásaiban. Az 1518. Szt. György-napi budai országgyűlés határozatai (az utolsók, amelyet az urak a köznemesség kihagyásával hoztak), valamint a főpapok és főurak 1525. május 22-i szövetséglevele a lehető legdurvább módon utal az urak hatalmi monopóliumra irányuló igényére.12 4 Igen tanulságos, és nem véletlen, hogy mindkét határozat meghozatalában részt vettek a köznemesség állítólagos vezetői, a Szapolyaiak is. A királyi hatalom erősítését ők az uralkodóval való nemességellenes szövetségekben, gyakorlatilag a király befolyásolásában képzelték el. Kétségtelen viszont, hogy bandériumaikat gyakrabban vetették be a török ellen a megyékénél, és néha — nagy ritkán, így pl. 1524 tavaszán — saját magukra önként anyagi terheket vetettek ki.12 5 Ha mérleget vonunk a két csoport között, akkor valóban többet akart tenni, és részben tett is a köznemesség az ország érdekében, de ezt egyrészt ügyetlenül tette, másrészt az urakkal való ellentéte paralizálta tevékenységét. Magyarország helyzetét nem csupán az ismertetett gazdasági, társadalmi és belpolitikai viszonyok nehezítették. Európa külpolitikai helyzete is átalakult éppen korszakunkban. Ezt nagyon részletesen lehetne tárgyalni, pl. a velencei köztársasághoz fűződő viszonyt (a Velence-ellenes cambrai-i ligához — 1508 — való csatlakozás kérdése stb.),126 most azonban csak a főbb vonalakat ismertetjük. Magyarország 1492 után nyugati és északi szomszédjaival — leszámítva 1506-ban egy rövid háborút Miksa császárral — jó, mondhatnám szoros baráti kapcsolatban állt.12 7 Az egymást követő lengyel királyok II. Ulászló testvérei lévén, északi szomszédunk természetes szövetségesnek kínálkozott Magyarország számára, annál is inkább, mert a lengyeleknek szintén meg kellett küzdeniök a törökökkel és azok hűbéresével, a krími tatár kánnal. Csakhogy Lengyelország szemben állt Poroszországban a Német Lovagrenddel északon, valamint az általa elfoglalva tartott orosz területek miatt az egyre erősödő moszkvai nagyfejedelemséggel. Ezekre hivatkozva lényegében nem
