Századok – 1994
Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288
302 KUBINYI ANDRÁS cseh király és öccse, János Albert lengyel herceg. Az urak többsége Ulászlót választotta, valószínűleg nem csupán közismerten puhány egyénisége miatt, hanem azért is, mert a magyar-cseh perszonális uniónak egyrészt hagyományai voltak, másrészt hasznos volt valóban az ország számára is. Biztos, ami biztos, az új király által július 31-én Farkashidán megerősített választási feltételekben erősen korlátozták hatalmát. Ulászlónak Mátyás újításai, köztük az egy forintos adó eltörlésére kellett magát többek között köteleznie. Ez önmagában véve nem lett volna szokatlan, hiszen a rendek általában hasonló feltételeket szabtak az új királynak, amelyeket azonban azok rendesen nem tartottak be. A feltételek különben az uralkodó osztály legfelsőbb rétegének érdekeit vették leginkább figyelembe. Az adó kivetésére mindennek ellenére szinte nyomban sor is került, ugyanis súlyos belső harcok rázkódtatták meg az országot Corvin Jánost már július 4-én fegyveres erővel győzték le apja hadvezérei, viszont a két másik trónkövetelő sereggel tört be az országba. Miksa rövid idő alatt nem csupán a Mátyás által megszállt osztrák területeket tudta legnagyobb részben visszafoglalni, hanem mélyen betört Magyarországra is, Veszprémet, sőt Székesfehérvárt is elfoglalta. János Albert Epeijest, Egert és más városokat vett birtokába. Bár 1491 végéig mindkét trónkövetelőt kiűzték az országból, a Miksával 1491. november 7-én kötött békeszerződésben magyar részről újra el kellett ismerni a Habsburgok örökösödési jogát.8 8 A háború befejezése szükségtelenné tette az igen költséges zsoldossereg fenntartását, végül is Kinizsi Pálnak kellett a zsoldosokat csatában megsemmisítenie 1492 őszén.8 9 A zsoldossereget amúgy sem lehetett a török fronton nagyobb mértékben igénybe venni, amit már Mátyás is tapasztalt 1475-1476 telén Szabács alatt. (A török területen a szemben álló végvárak között más típusú hadviselésre volt szükség, mint amelyet a zsoldosok a nyugati fronton megszoktak; nem volt továbbá olyan rablási lehetőség, mint Csehországban vagy Ausztriában, hacsak nem a magyar területen.) A törökkel különben Mátyás halála után hadiállapot állott fenn. Déli szomszédunk ki akarta használni az ország belpolitikai nehézségeit, számos támadást intézett magyar területre, de néhány vár elfoglalása, valamint Derencsényi Imre horvát bán seregének megsemmisítése (1493 szeptember) kivételével eredményt nem ért el,90 sőt a magyar ellentámadások nagy pusztításokat hajtottak végre a török területen.91 Mátyás határvédő rendszere jól működött. A török veszély Kinizsi, majd a századfordulón Corvin János és mások sikerei ellenére változatlanul akut volt. A magyar kormány az állandó nyomás ellen hoszszabb-rövidebb ideig tartó fegyverszünetekkel védekezett, amelyre a törökök is általában hajlottak. így fegyverszünet állott fenn 1495-től kezdve 1520-ig rövidebbhosszabb ideig, néha évekig tartó megszakításokkal. A baj csak ott van, hogy fegyverszünet ide, fegyverszünet oda, mindkét fél gyakran megszegte ezt, úgy hogy lényegében nem sok különbség volt a „békés" és a „háborús" évek között.9 2 A magyarok sikeres támadásai inkább cs^k a század első évtizedeire estek, de a délvidéki bánok, ill. parancsnokok gyakran arattak még a tízes években is jelentős győzelmeket betörő török csapatok felett, így Beriszló Péter horvát bán,93 Sárkány Ambrus nándorfehérvári bán9 4 és Báthori István temesi ispán.9 5 Mégis a háborús összmérleg: a magyar végvárvonal jelentős gócainak elvesztése lett. (1512-ben török kézre kerül a szreberniki bánság stb.)9 6 Ugyanakkor a török-magyar határ mindkét oldalán az
