Századok – 1994
Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288
A JAGELLÓ-KORI MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI VÁZLATA 301 egymást. A nemesség gazdasági szükséglete egyre nagyobb számukat kényszerítette új módszerekre, és talán itt kell keresni annak a kulcsát, hogy az uralkodó osztályon belüli rétegellentétek miért élesedtek úgy ki épp ebben a korban. A törvényekben kimutatható, gyakran ellentétes tendenciákat tükröző gazdasági (és politikai) intézkedések mögött nem kereshetjük kizárólag a nagy- és középnemesség ellentétét, hanem a két jelentős rétegen belül is a gazdasági élet szembeállította a másként gazdálkodókat. Mindebből következik, hogy az uralkodó osztálynál válságjelenségek mutathatók ki. Kezdetük a kilencvenes évek második felére (1498-as törvény) tehető, ez azonban a tízes évek első harmadától felgyorsult. Nem lehet véletlen, hogy a jelek szerint kb. 1513-tól kezdve mind a birtokeladások és zálogosítások, mind pedig az ezekre fordított összegek mennyisége folyamatosan csökkent.8 4 Feltűnő, hogy az ingatlanpiac stagnálása időben egybeesett egy közép-európai kereskedelmi és pénzügyi válsággal.8 5 Az sem véletlen, hogy a városainkból külföldi egyetemekre beiratkozók száma is ettől az időtől kezdve esik rohamosan. Bár itt már az 1514-es parasztháború hatása is kimutatható, a trend már előtte kezdődött, 1514 csak felerősítette. A válság tehát a városokat is érintette, akiknek — a királyi városokról van szó — súlyának csökkenését mutatja a már említett lemaradásuk az országgyűlésekről. Tovább elemezhetnénk még a gazdasági életet, azonban az összképhez ez is elegendő. Ez pedig végeredményben az, hogy a Mohácsot megelőző évtizedekben az országnak mind gazdasági, mind társadalmi élete átalakulóban, bizonyos mértékben válságban volt. Ezt azonban még csak fokozta egy politikai válság, amelyet ugyan részben ezek az ismertetett gazdasági-társadalmi okok hoztak létre, részben azonban tőlük független volt. A politikai problémák visszamennek Mátyás uralkodására. Mátyás hatalma egyrészt zsoldosseregén, másrészt hatalmas magánbirtokain (és főként az ezeken tartott familiárisain) alapult. A zsoldossereg fenntartására volt kénytelen az állami adót több, mint ötszörösére emelni. (Korábban öt porta fizetett egy Ft-ot kamarahaszna címén, a subsidiumnak, segedelemnek nevezett, elvileg országgyűlés által kivetett adó pedig egy Ft volt portánként). Ez az adó tette ki kereken a jövedelmek felét. Csakhogy a zsoldossereg évi zsoldja önmagában is megközelítette a király egész bevételét, és ha még a déli végvárak őrségének zsoldját is hozzászámítjuk, akkor más kiadásra nem maradt volna pénze a királynak.8 6 Mátyás tudomány-és művészetpártolását, udvarának pompáját8 7 nem tudta volna miből fedezni. Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy a zsoldossereg nem kaphatta meg rendszeresen zsoldját, és ezért nem véletlen, hogy Mátyás uralkodása utolsó két évtizedében szinte megszakítás nélkül folytatott háborúkat, mégpedig gazdag tartományokban Nyugaton. „A háború eltartja a háborút" elve érvényesült tehát, magyarán: a katonának idegen területen megérte a háború akkor is, ha nem kapta meg a zsoldját. Ahogy a nyugateurópai nagy háborúk után szélnek kellett ereszteni a katonákat (pl. a százéves háború után), ugyanígy szükségessé vált ez Magyarországon is. Mátyás halála után trónkövetelők léptek fel. A néhai király törvénytelen fiával, Corvin János herceggel szemben összefogtak apja egykori tisztségviselői és hadvezérei, nekik olyan király kellett, „kiknek üstökét markukban tarthatják". Fellépett egy 1463-as szerződés alapján Habsburg Miksa római király, III. Frigyes császár fia, továbbá a Zsigmondtól és Alberttől való leányági leszármazásra hivatkozó II. Ulászló
