Századok – 1994
Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288
294 KUBINYI ANDRÁS életmódbeli luxust, ami ismert birtokaik jövedelméből kevésbé volt megszerezhető.28 Hátrány az úr bírói hatalma volt, amit a fenti eset tanúsága szerint teljesen lerázni nem tudtak. Az alapellentét a szabad szolgálatvállalás (ill. távozás) kérdése lehetett: a nemes ahhoz az úrhoz, és akkor, amikor akart, szeretett volna elszegődni, az úr viszom ugyancsak maga akarta eldönteni, hogy kit és mikor vegyen fel szolgálatába, és hogy mennyi ideig tartsa.29 Hogy milyen súlyos problémákat takart ez az imént jelzett ellentét, azt az is mutatja, hogy ott, ahol a nagyúr hatalmi túlsúlya döntő módon érvényesült, módja volt tekintélyes nemeseket famíliájába való belépésre kényszeríteni, ahol erről kevésbé lehet beszélni, ott viszont gyakorlatilag az ellenkezője érvényesült: az úr volt kénytelen azt bevenni famíliájába, aki a környék vezető nemességéhez tartozott. Mindez a legélesebben a közigazgatásban mutatkozott meg. Már utaltunk arra, hogy az alvajdák, vicebánok és alispánok uraik familiárisai voltak. Amennyiben ezek a helyettesek más vidékről származtak, akkor nyilvánvalóan uraik akaratát vitték keresztül, egy helyi születésű servitort viszont bizonyos mértékben kötötte rokonsága, de saját családi érdeke is. A cél, amit a nemesség kitűzött, ezért nyilvánvalóan az volt, hogy az idegen, csak az úrtól függő kormányzati (és egyben bírói) helyettesektől szabaduljon meg, illetve hogy ezen állások betöltésére befolyást szerezzen. Mátyás ebben támogatta nemességét. Az 1486: 60. tc. értelmében az ispánnak alispánját a megye tehetősebb nemesei közül kellett kineveznie, akinek viszont a megye előtt kellett esküt tennie. A Jagelló-korban a fejlődés ebben az irányban haladt: az 1492:80. tc. ugyan lényegében csak megismételte Mátyás törvényét, de az 1504:2. tc. már a megye (azaz a helyi nemesség) beleegyezéséhez kötötte az alispán kinevezését. A valóságban a törvények érvényesülése attól függött, hogy milyen volt az ispán (bán, vajda) és a helyi nemesség közti hatalmi viszony. Ott, ahol nem volt egy nagybirtokosnak sem döntő hatalma, viszont a középnemesség erős és viszonylag független volt, ott ez utóbbi tudta érvényesíteni befolyását. így azután nem véletlen, hogy a közigazgatásban két ellentétes tendenciával találkozunk. Az egyik a régi típus, az ispán (vagy vajda stb.) idegen, vagy néha nem is egészen biztosan nemes servitorát kényszeríti rá megyéjére. Erre jó példa a nemnemes apától származó Péterfalvi Nagy Albert ugocsai alispán esete, aki a 16. század elején urai, a Perényiek jóvoltából, és a megye nemessége panaszai ellenére hosszú ideig kormányozta megyéjét.3 0 Csanádi György deák nemességéről sincs biztos adatunk, aki 1496-1499 között Zemplén megye alispánja volt.3 1 Egy biztos, nem lehetett megyebeli. Alispánsága annak következménye volt, hogy 1496-ban tokaji várnagyi tisztet töltött be.3 2 Tokaj Zápolyai István nádor birtoka lévén, nyilván ura viselte a főispánságot, aki rá tudta erőltetni emberét a megyére. Nem állíthatjuk azt sem, hogy 1504 után változott a helyzet. Perényi Imre nádor és sárosi főispán 1516-1518 között egyik ottani alispánjául Abaúj mtgyei familiárisát, Bárczai Jánost nevezte ki, aki később fia abaúji alispánja lett.3 3 Az ellenpéldára Szabolcs megyét idézhetjük, ahol nem volt döntő súlyú nagybirtok. Itt a helyi nemesség nem csupán monopolizálta az alispánságot (pl. a Dersi34 és a Csűri3 5 családból hárman-hárman töltötték be 36 év alatt ezt a tisztet), hanem az egymást gyakran váltó főispánok is ugyanebből a körből választották helyetteseiket. így lett pl. Petneházi Mátyás három főispán alispánja.3 6