Századok – 1994
Tanulmányok - Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3
A KATAKOMBASZENTEK TISZTELETE 27 később a falu lakosai a transzlációs emlékünnepeken is részt vettek. A név elnőiesedésére utal, hogy a miskolci tanítóképző internátusában 1930 táján volt egy Neita nevű nővér, aki ezt a nevet rendi névként viselte. A név felvételére az adhat magyarázatot, hogy a nővér a szatmári irgalmasokhoz tartozott, akiknek az első világháború után Rozsnyón volt a szlovákiai központjuk.20 4 Az adatok összesítéséből kitűnik, hogy a Neitus nevet viselők születési helye az egykori rozsnyói püspökség területéhez tartozó Nógrád, Gömör és Torna, valamint Borsod megyébe esik. A név itt is viszonylag ritka, s előfordulása részben a rozsnyói kultuszra, részben annak kisugárzására vezethető vissza. Az adatok alapján csak föltételezhető, hogy elsősorban a rozsnyói transzlációs emlékünnepek körül, azaz a júniusban születetteket keresztelték a Neitus névre. A nevek tér- és időbeli megoszlása azt mutatja, hogy a kultusz középpontjától, illetve a transzlációs eseményektől távolodva a kultusz kisugárzása térben és időben fokozatosan csökken. A kultusz eddig bemutatott megnyilvánulásai után szólnunk kell a katakombaszentek ereklyéihez fűződő viszony megváltozásáról, az ereklyékkel szemben tanúsított tartózkodó és kritikus magatartásról. Ennek első nyomaival a 18. század végén találkozunk, amikor II. József rendeleteivel hivatalosan is szabályozni kívánta az ereklyekultuszt. A császár először rendeletet adott ki az ereklyék összegyűjtésére, majd 1787. január 15-én elrendelte, hogy az összegyűjtött ereklyéket „rövid úton semmisítsék meg".20 5 Ez utóbbi rendeletet 1788. március 28-án „normalia" cím alatt nyomtatásban elküldték a prímásnak, az egyházi tárgyak királyi raktárának, minden megyéspüspöknek és a kerületi biztosoknak. E rendelet szerint a hitelesítő irat nélküli ereklyéket át kell adni a királyi biztosoknak, akik ezeket az egyházi biztosok segítségével kötelesek voltak megsemmisíteni.20 6 Minden jel arra mutat, hogy az elégetett ereklyék között volt két katakombaszent, a budai várbeli ferencesektől Szt. Clemens és Szt. Bonifatius ereklyéje. Az adatok szerint mindkét ereklyét a hitelesítő irat másolatával együtt égették el.207 Különös módon menekült meg a megsemmisüléstől a mosonmagyaróvári kapucinus templom Szt. Christina ereklyéje. Az ereklyének megvolt ugyan a Rómában kiállított adományozó hitelesítő irata, de hiányzott róla a helyi kultusz engedélyezését tanúsító győri megyéspüspöki záradék, ami az ereklyével együtt őrzött másik katakombaszent hitelesítő iratán ma is olvasható. Ebből joggal gondolhattak az ereklyét fenyegető veszélyre, s ezért a kapucinus templom berendezésének 1787. november 6-án történt elárverezésekor egy 1782. augusztus 30-án kelt 5916/98. sz. rendelet ellenére „feledékenységből vagy tévedésből" a Szt. Christina ereklyét is dobra verték.208 Az ereklyét Probst Katalin magyaróvári lakos vette meg 24 forintért. A rendelet ellenére történt elárverezés miatt Győr-Moson megye főispánja, gróf Győry Ferenc felelősségre vonja a megye egyik alispánját, aki válaszlevelében a felelősséget az árverezést levezető Temlin Zsigmondra hárítja és kéri a főispántól a vonatkozó rendelkezés megküldését.209 1790. február 17-én egy 544/5293. sz. rendelkezés értelmében az ereklyét 24 forintért visszavásárolták, amely aztán a plébániatemplomba került a már 1787 óta ott órzött Szt. Augustus ereklye mellé.210 A katakombaszentekkel kapcsolatos magatartás megváltozására enged következtetni, amikor az ereklyéket a korábbi őrzési körülményeknél kevésbé előkelő módon helyezik el, s a templomon belül fokozatosan a háttérbe szorulnak. A 18.
