Századok – 1994

Tanulmányok - Laszlovszky József: Angol–magyar kapcsolatok a 12. század második felében II/223

ANGOL-MAGYAR KAPCSOLATOK A 12. SZÁZADBAN 243 oklevelek tanúnévsorában. Különösen gyakran fordul elő az 1210-es évektől. Halála időpontját nem ismerjük, de 1244-ben még élt.10

6 A harmadik lincolni magyar klerikus John of Hungar, aki 1210 és 1220 között szerepel a forrásokban. Gyakran együtt említik Henrikkel az oklevelek tanúnévsorában.107 Véleményünk szerint az 1190-es évek közepétől magisterként szereplő Péter került először Lincolnba, és később már mint gazdag és jelentős szerepet betöltő kanonok hozta öccsét, Magyarországi Henriket, és a másik magyart, Jánost, a katedrális klerikusai közé. Az nem tisztázható, hogy János is rokoni kapcsolatban állt-e a másik két magyarral, de minden valószínűség szerint Henrikkel együtt érkezett a városba. Életpályájuk vizsgálata nyomán szükségszerűen felmerül a kérdés, hogy mi vezethette Magyarországi Pétert arra, hogy Lincolnba menjen, megközelítőleg ugyanabban az időben, amikor Magyarországi Miklós Oxfordban tartózkodik. A választ erre a lincolni katedrális iskola és a püspökség 12. század végi történetében találhatjuk meg. Az 1190-es évek a lincolni iskola virágkorához tartoznak, és ez az aranykor egyértelműen Szent Hugó püspök tevékenységéhez kapcsolható.10

8

A püspök tudatos egyházszervező munkásságának két fő eleme volt: a katedrális iskolájának fejlesztése, és az egyházmegye életét irányító klerikus kör szigorú elvek szerinti kiválasztása. A jól képzett egyházi személyek így megfelelően tudták ellátni a püspök, egyházmegyéje határain messze túlnyúló, tevékenységének segítését. Szent Hugó „...had been most careful in his choice of cannons and diocesan officials whose intellectual and moral qualities enabled them to share his government of the diocese, and he had strongly insisted on the duty of residence".109 Ennek nyomán Lincoln a teológiai tanulmányok jelentős központjává fejlődött, ahol elsősorban a gyakorlati, az egyházmegyei irányítás szempontjából fontos teológiai, kánonjogi képzésen volt a hangsúly, az elméleti kérdésekkel szemben.110

A képzés ilyen irányát és hatékonyságát jól mutatja, hogy I. Richárd többször követelte, hogy a lincolni kanonokok vegyenek részt az uralkodó külföldi diplomáciai szolgálatában.11

1 A lincolni katedrális iskola tanárai között ebben az időszakban megtalálhatjuk a korszak legjelentősebb angol tudósait. Az ő pályafutásukat vizsgálva több közvetett angol-magyar kapcsolat nyomára bukkanhatunk, és ez magyarázatul szolgálhat a három magyar klerikus lincolni megjelenésére is. Az előző fejezetben már szó esett a párizsi angol-magyar kontaktusokról, amelyek az egyetem közös „natio"-ján belül jöhettek létre. A Lukács érseket is tanító Gerald la Pucelle, a korszak egyik legjelentősebb egyházi tudósa volt Walter Map tanára is, aki megemlékezett művében a magyar érsekről, és más angol-magyar kapcsolatokat is leírt. Walter Map későbbi pályafutásáról tudjuk, hogy a királyi udvartartás klerikusai közé tartozott, és gyakran említik „utazó igazságszolgáltató" szerepben, aki II. Henrik bírói szervezetének volt tagja. 1179-ben részt vett a laterani zsinaton, és többször látott el külföldi diplomáciai megbízást II. Henrik felkérésére.112

Valószínű, hogy ismerte az angol-magyar dinasztikus kapcsolat létrejöttének körülményeit, és kapcsolatban állhatott vagy legalábbis információval rendelkezett korábbi iskolatársa, Lukács érsek pályafutásáról. Munkásságának egy része Lincoln-