Századok – 1994
Tanulmányok - Laszlovszky József: Angol–magyar kapcsolatok a 12. század második felében II/223
240 LASZLOVSZKY JÓZSEF földre. Csupán a harmadik keresztes sereg választotta a szárazföldi utat. Ezt Barbarossa Frigyes vezette, és Regensburgból elindulva Magyarországon keresztül haladtak. A sereget Ш. Béla fényes külsőségek között fogadta. A korabeli krónikák és leírások minden esetben kiemelik ezt, és külön megemlékeznek a magyar uralkodó bőkezűségéről és vendégszeretetéről.92 A nagyszabású fogadás és a közös vadásr után a keresztesek dél felé vonultak tovább. A császárt egy magyar csapat is elkísérte, Lübecki Arnold szerint 2000 magyar katona indult a Szentföldre. III. Béla ez alkalomból felesége és a császár kérésére szabadon engedte öccsét, Gézát, aki ezután a magyar sereget vezette.93 Barbarossa Frigyes Nist elérve újjászervezte a csapatokat. A négy részre osztott seregen belül a cseh és magyar katonák külön seregrészhez kerültek. Ez a viszonylag nagy magyar katonai erő azonban nem jutott el a Szentföldre. Barbarossa Frigyes és II. Izsák viszonya ugyanis időközben nagyon megromlott, míg a seregek bizánci területeken vonultak át. A németek elfoglalták Philippopolist, és komolyan felmerült a főváros elleni támadás terve is.94 III. Béla fenn akarta tartani jó viszonyát mindkét császárral, és ezért követséget küldött Barbarossához, majd visszahívta szinte az egész magyar keresztes haderőt. A katonák, 6 ispán, valamint egyházi személyek a győri püspök vezetésével 1189. november 19-én érkeztek haza.95 III. Béla ugyanakkor mindent megtett annak érdekében, hogy a keresztesek átvonulása ne vezessen újabb összeütközésekhez a bizánciakkal.96 A magyar keresztes haderő vezetőjéről, Géza hercegről tudjuk, hogy Konstantinápolyba ment, és ott is maradt. A német császár seregével csak egy kis magyar csapat jutott el a Szentföldre. A források 3 grófról vagy báróról tesznek említést, és egy kisebb katonai csoportról. Barbarossa Frigyes életét vesztette útközben, és a teljesen demoralizált sereg végül Frigyes herceg vezetésével jutott el Akrához. Itt csatlakoztak az angolfrancia haderőhöz, de az ostromban kis szerepe volt csak a németeknek és Ausztriai Lipótnak. J.R. Sweeney mutatott rá arra, hogy a korabeli források megőriztek néhány adatot a Szentföldre eljutott magyar keresztesekkel kapcsolatban. Az egyik leírás szerint egy comes de Hungaria és vele együtt sok magyar 1191 közepén Akra elfoglalása után a „városon kívül csetepatéba keveredett a törökökkel". Az Itinerarium peregrinorum et gesta regis Ricardi szerzője szerint ezt a magyar grófot — akit vir magnae probitatis-ként jellemez — ekkor elfogták. Valószínűleg azonos azzal a comes Nicholaus de Hungaria-val, akit a krónika korábban az Akra ostrománál összegyűlt, a világ minden tájáról való hercegek és grófok között sorol fel." J.R. Sweeney azonban utal arra is, hogy ez az azonosítás nem egyértelmű.97 Ez a „comes Nicholaus de Hungaria" a névazonosság ellenére sem kapcsolható össze az Oxfordban tanuló Magyarországi Miklóssal. A comes és a clericus meghatározás egyértelműen kizárja ezt a lehetőséget, másrészt az Akra ostrománál említett Nicholaus comes nagy valószínűséggel azonos a királyi okleveleink tanúnévsorának Miklósával. E források szerint 1181-ben szatmári, 1199-ben zalai ispán, majd 1200-ban szlavón bán, végül 1205-1206-ban a nádor tisztséget tölti be.98 Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a szentföldi harcok kétségkívül lehetőséget adhattak angol-magyar kapcsolatok kialakulására. Oroszlánszívű Richárd találkozhatott, például Akra ostrománál magyar katonákkal, és esetleg zarándokokkal vagy egyházi személyekkel, de semmilyen közvetlen vagy közvetett adat nem utal
