Századok – 1994

Történeti irodalom - Minderheitenfragen der Südosteuropa (Ism.: Radó Bálint) I/217

220 TÖRTÉNETI IRODALOM 220 rúan szólt azokról a magyarellenes megnyilvánulásokról, melyek a nagy reményekre feljogosító 1989 decemberi események után az 1990 márciusi marosvásárhelyi atrocitásokban csúcsosodtak ki. Pavel Skorpil, a prágai Történeti Intézet munkatársa A németek helyzete Csehországban 1945-48 között a cseh értelmiségiek korabeli megítélésében címmel jelezte mondanivalóját. Előadásának anyaga a kötet ötödik fejezetébe vezeti át az olvasót. Ebben arról szerzünk tudomást, miként jelentkezett a németellenesség 1945-ben Csehországban. A legélesebben a szocialisták nyilatkoztak, a kommunisták viszont nemzetiségtől függetlenül áhítoztak az anyagi javakra. A cseh értelmiség tevékenyen bekapcsolódott a németség jogfosztásába, melyhez az alapot a kollektív felelősség elve volt hivatva szolgáltatni. Skorpil nem hallgat a kivételekről sem, de hangsúlyozza azok elenyésző számát. Az Orosz Tudományos Akadémia Nemzetközi Politikai Intézetének tagja, Lyuba Siselina A magyar nemzeti kisebbség mozgalma Kárpátalján a Szovjetunió totalitárius nemzeti politikájának válsága idején című előadásában emlékeztetett a szovjet személyi igazolványok hirhedt ötödik és hatodik pontjaira. Az előbbi a nemzetiséget kérdezte, az utóbbi a párttagságot... Nagyívű áttekintésében utal az 1918-as ruszin autonómiatervezetre és a Kárpátaljának adandó autonómia Prága által megígért, de egészen 1938-ig a napirendről levett gondolatára. Siselina megnevezi a szovjet uralom évtizedeiben kialakult kárpátaljai magyar orgánumokat, kiegészítve ezeket az újabbakkal. A hatodik fejezet a bulgáriai és görögországi muzulmánokkal foglalkozik. Elsőként Julian Kensztantinov, a szófiai Kiiment Ochridszky Egyetem Nyelvtudományi Intézete professzorának előadását olvashatjuk Beszámoló a bulgáriai pomák áttérésekről címmel. 1878-tól kezdve, mikor Bulgáriában végéhez ért a török fennhatóság, a bolgár állam nagyon ellentmondásos politikát folytatott az országban élő iszlám vallásúakkal szemben. Legtöbbször a nacionalista iszlámellenes vonal kerekedett felül, de előfordult, hogy a megengedő liberális szárny dominált. A pomákok az 1989-es népszámlálás alapján 270 ООО főt tesznek ki Bulgáriában, s ezzel a muzulmán közösség jelentős részét alkotják. A többi iszlám hívőtől megkülönbözteti viszont őket az, hogy mindig bolgároknak számítottak. Identitásuk megszilárdulását a fenti kettősség nehezíti: nyelvileg a bolgárokhoz, vallásilag a törökökhöz kapcsolódnak. Ráadásul Törökország és Görögország kétségbe vonja a népcsoport bolgár etnikumát. A szerző részletesen kitér a pomákok keresztény hitre térítésének egyes 20. századi szakaszaira. Beszél a Balkán háborúk korának „Keresztelő Bizottságáról" is. A braunschweigi Georg Eckert Nemzetközi Tankönyvkutató Intézet képviseletében Wolfgang Höpken tartott előadást A bulgáriai törökök emigrációja és integrációja a második világháború után címmel. Jóllehet Törökország hozzászokott már az olyan nagymértékű népmozgásokhoz, mint amilyen a híres 1923-as görög-török népességcsere volt, mégis tehetetlenül állt szemben azzal a diplomáciai jegyzékkel, melyet a bolgár külügyminiszter nyújtott át 1950. augusztus 10-én a szófiai török ügyvivőnek a Bulgáriában élő 675 000 török nemzetiségű állampolgár közül 250 000 három hónapon belüli távozását követelve. Ehhez fogható nagyságrendű kivándorlásra az 1968 és 1978 közötti évtizedekben került még sor, legutoljára pedig 1989-ben, amikor Todor Zsivkov a nyolcvanas évek erőszakos bolgárosítása után hirtelen megnyitotta a határokat. Höpken feltárja a magyar olvasóközönség előtt kevéssé ismert népességmozgások politikai hátterét és emberi vetületét. Tatjana Seyppel, a Hamburgi Egyetem Keleti Intézetének munkatársa A nyugat-thrákiai muzulmán kisebbség (1945-1990) címen adott elő a konferencián. A címben jelzett népcsoport az 1923. július 24-én aláírt lausanne-i békeszerződéssel került be a történelembe. A békeokmány egyfelől a törökországi görög kisebbség birtokszerzéshez, szabad vallásgyakorlathoz, nyelvhasználathoz, iskolafenntartáshoz való és egyéb jogait garantálta, másfelől a zárócikkely kimondta, hogy ugyanezen jogok illetik meg a görögországi muzulmánokat. Tatjana Seyppel ezzel szemben hosszan sorolta azokat a hátrányos megkülönböztetéseket, melyeket az érintett nyugat-thrákiai muzulmánok elszenvedni kényszerülnek. Ezek közül a legelső, hogy a görög állam tagadja a pomákok törökökkel való rokonságát és muzulmán görögöknek tekinti őket. A Németországból végleg hazatérő görög vendégmunkásokat előszeretettel telepítik le a muzulmánok lakta vidékeken. Seyppel az óvodától a felsőoktatásig sok példát hozott fel a muzulmánok diszkriminációjára, illetve beolvasztásukra tett erőszakos kísérletekre. Szarka Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete munkatársának A magyar kisebbségek Magyarország kétolualú és regionális kapcsolataiban (1920-1990) című előadása a kötet utolsó, a kisebbségi kérdések országok közötti kapcsolatokban jelentkező hatásáról szóló fejezetébe vezeti át az olvasót. Hozzászólásában megvizsgálta a magyar nemzeti kisebbségnek az anyaországgal fenntartott kapcsolatait, a nemzeti és az állami lojalitás kettősségének problémáját csakúgy, mint a különféle megoldási kísérleteket. Ezek sorában a nemzetközi politika összefüggéseibe ágyazva szólt arról, hogy az 1945 előtt valóságosan meglévő revíziós lehetőség korunkban ugyan már nem létezik, mégis a környező országok a magyar kisebbségek ügyével való törődést a revízió „európaizált" formájának tekintik.