Századok – 1994
Történeti irodalom - Minderheitenfragen der Südosteuropa (Ism.: Radó Bálint) I/217
TÖRTÉNETI IRODALOM 221 Tilkovszky Lóránt professzor a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete részéről A német és magyar kisebbségek politikai együttműködésének kérdése a Duna-medencében a kisantant államokban címen tartotta meg előadását. Ebben rámutatott arra, hogy a revíziós magyar politikának az utódállamok magyar és német kisebbségét egy egységes blokkba szervezni kívánó budapesti tervei meghiúsítására Csehszlovákia és Románia (kevésbé a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) a nemzetiségeket megosztva a német kisebbséget általában a magyarnál elónyösebb pozícióba juttatta. Ugyanakkor a trianoni sokk miatti fokozott asszimilációs törekvések nehezítették a magyarországi németség sorsát, s ez a velük szolidáris, a kisantant államaiban élő németek magyarokkal való együttműködési hajlandóságát csökkentette. Éppen ezért fordult a Bethlen-kormány egy memorandummal 1931-ben a német kormányhoz, amelyben a hazai németség helyzetének javítását, illetve az elcsatolt területek visszatérte után az ott élő németek jogainak maximális biztosítását ígérte, amennyiben a német kormány a kisantant államai németségének rövidlátó, magyarellenes kampányokban való részvételtől sem visszariadó magatartását elítéli és a legkülönbözőbb fórumokon való német-magyar együttműködést hajlandó szorgalmazni. Érthető okokból Bleyer Jakab, a magyarországi németek vezetője üdvözölte a tervezetet. Rövidesen kiderült azonban, hogy Berlin mégsem hajlandó az ilyen értelmű fellépésre, Budapest pedig egyoldalú engedményeket nem kívánt tenni. Gömbös Gyula 1934 februáijában ugyanebben az ügyben levelet intézett Hitlerhez, mely azonban megválaszolatlan maradt. Neurath külügyminiszter Magyarországot a németek sorsán való javításra sürgette, hogy a kisantant-országok németségének rokonszenvét így maga a budapesti kormány nyerje meg. Állítása szerint a birodalmi kormánynak a közbelépés nem áll sem módjában, sem szándékában. Tilkovszky Lóránt végezetül szólt arról a német szemléletváltozásról, mely már az Anschluss előkészítésével volt összefüggésben. Varga Éva, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatóintézetének munkatársa Migrációs folyamatok az egykori Hont vármegyében 1938-1948 között című előadásában először a terület politikai történetét tekintette át vázlatos formában. Ezután az 1938-as visszacsatolás következtében meginduló cseh és szlovák visszatelepülést, az 1939-es esztendőtől a Cseh-Morva Protektorátusból elmenekülő zsidóknak az immár ismét Magyarországhoz tartozó Hontba érkezését, a Vámosmikolán menedéket találó és ott magukat 1944 novemberéig tartó lengyel tisztek esetét, a szlovákiai üldözések elől ide menekülő zsidóságot, az 1944-ben már német megszállás alatt lévó Magyarországot elhagyni szándékozó zsidókat és az 1945 utáni nagyszabású áttelepítéseket említette és elemezte. Érdekes az, amit a kitelepítés elől elbújdosó és egy idő után községeikbe visszatérő németek sorsáról mondott. Irena Reuter-Hendrichs, az ebenhauseni Tudományos és Politikai Alapítvány részéről Kisebbségi konfliktusok a balkáni államok közötti kapcsolatok összefüggésében címmel adott elő. Kiemelte az európai összehasonlításban megkésett nemzeti emancipációt, az elhúzódó felszabadító harcokat és a régió államainak egymással vívott háborúit, mint a különösen heves nacionalizmusok összecsapásának fő okait. Reuter-Hendrichs a két balkánháborút alapul véve szemléletesen elemezte a terület lakóinak félelmekkel, rossz beidegződésekkel, ellenségképekkel terhelt örökségét, végül pedig az 1988 februárjában Belgrádban megrendezett Balkán-konferenciát, mint az együttműködés lehetséges útját. Valójában a Gerhard Seewann szerkesztette kötetnek tragikus aktualitást ad az alig három évvel ezelőtti konferencia színhelyén dúló háború. A konferencia anyagának közzététele nagyon sokat segít az egymásnak feszülő érdekek eredetének felkutatásában. Radó Bálint
