Századok – 1994
Tanulmányok - Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3
20 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA Theodorát a transzlációt megörökítő egyik forrás „nova Regni Patrona"-пак nevezi.144 Scitovszky János a rozsnyói transzláció napján mondott ünnepi beszédében Szt. Neitusról mint „Rozsnyó püspöki városa lakói különös pártfogójá"-ról emlékezik meg.14 5 Néhány esetben egyházi részről törekedtek a katakombaszentek közvetlenebb kapcsolatba hozására a hívekkel. Szt. Fortunatusnak a budavári Nagyboldogasszony templomban 1696-ban történt transzlációja után a főoltárra helyezést megelőzően a katakombaszent a templomhajót a szentélytől elválasztó rács előtt egy asztalon volt kitéve „a hívek érintésére és nyilvános tiszteletre".14 6 A mucsii transzlációt követően az eredetileg a Szűz Mária mellékoltárra tett ereklyét Nagy Ferenc plébános az előkelőbb helynek számító főoltárra helyeztette át.14 7 Homokkomáromban az oltár 19. századi átalakításakor az oltár mögött a kegykép és az ereklye alá külön lépcsőfeljárót építettek, melynek segítségével a hívek a kegykép és az alatta elhelyezett ereklye-csontváz közvetlen közelébe juthattak.14 8 Az ereklyék kultuszának és a kultuszhelyek forgalmának növekedését voltak hivatva elősegíteni a katakombaszentek képi ábrázolásai. A vértanúereklyéket bemutató, metszettel díszített sokszorosított nyomatokat a transzláció vagy más ünnepi alkalmak résztvevőinek osztogathatták, így hazavihetők voltak s mintegy emlékeztetőül szolgáltak. Ezek értékét tovább fokozta, ha a transzláció előtt magához az ereklyéhez vagy azt követően az ereklyetartó koporsóhoz érintették őket. A nyomatok felépítésére jellemző, hogy a katakombaszent ábrázolásán kívül szöveget is találunk rajtuk, melyek az ereklyére vonatkozó fontosabb tárgyi adatokon kívül (a szent neve, a megszerzés, és a nyilvános kultusz körülményei) a szent közbenjárását kérő imádságot, antifónát is tartalmaznak. Az ábrázolások úgy mutatják be a szenteket, ahogy velük a hívek a valóságban találkozhattak. A metszők ügyeltek az apróbb részletekre, ezért a képeken jól felismerhetők a díszes koporsó, a szentek jellegzetes öltözete és a vértanúság attribútumai. Ismeretlen helyen készült a budai jezsuitáknak ajándékozott Szt. Fortunatust ábrázoló 18. századi rézmetszet;149 a budai klarisszáknál őrzött Szt. Clemens 150 és Szt. Bonifatius151 ereklyéket bemutató két rézmetszetet Binder műhelyében nyomtatták. A.homokkomáromi ereklyének két, egymáshoz hasonló ábrázolásáról tudunk. Az egyiket sajnos csak leírásból ismerjük: eszerint a pozsonyi Landerernél 1752-ben nyomtatott emléklapon a homokkomáromi Mária-kegykép alatt a Szt. Felix ereklye látható. A kegykép és az ereklye alatt a korabeli kegytemplom látszik, melyhez kétoldalt zászlók alatt érkeznek a búcsúsok. A kép alatti felírás szerint a nyomtatvány hozzáillesztett a Szt. Testéhez Homokkomáromban, Weszprimi püspökségben". A nyomtatvány hátoldalán a katakombaszentet dicsőítő magyar nyelvű himnusz szövege olvasható.152 Ehhez hasonló képi elrendezést mutat a pozsonyi Zellernek egy ugyanezt a témát ábrázoló metszete, amelyen azonban semmiféle szöveg nem olvasható.15 3 A nyomatoknál ritkábban fordult elő a szentek ábrázolása más művészeti ágban. Az egri líceumnak a tridenti zsinatot ábrázoló freskóján Kracker János Lukács és Zach János alkotásaként a zsinat hittételei között oltárépítményen egy feldíszített katakombaszent ereklye látható üvegkoporsóban, alatta a segítő Mária kegyképtípus ábrázolása. Az 1836-os rozsnyói transzláció után a Szt. Neitus testét őrző kápolnát Kolbay Tivadar kassai művész 1845 táján falfestményekkel díszítette.15 4 A jelenetek
