Századok – 1994
Tanulmányok - Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3
A KATAKOMBASZENTEK TISZTELETE 19 gyar nyelven mondott beszédében13 6 Hollók Imre, rozsnyói történészprofesszor először utal a katakombaszent jelenlétének lelki táplálék-jellegére, majd az ereklyetisztelet vakbuzgóságnak, bálványozásnak bélyegzőkkel száll vitába. Ezután az ereklyetisztelet kezdeteire és a bibliai csodák példájára, valamint az egyházatyák és a zsinatok tanítására hivatkozva tolmácsolja az ereklyetiszteletről szóló egyházi tanítást, melynek keretében külön szól a „puszta ész hívei"-hez,13 7 s az ereklyékkel történt múltbeli visszaéléseket a feledésre méltó hibák közé sorolja. Beszéde második részében Hollók az ereklyetisztelet egyház által helyesnek tartott módját ismerteti. Kiemeli a vértanú szentek közbenjáró funkcióját s azt, hogy nekik csupán tisztelet, nem imádás lehet részük. Ezután negatív példákat említ az ereklyetisztelet kilengéseire, majd a „kinyilatkoztatott vallás iránti nagy hidegvérűség" (közömbösség) terjedését kárhoztatja.138 Felhívja a figyelmet arra is, hogy az egyház szándéka szerint a helyes tisztelet feltételei a bűnbánat, a gyónás és az áldozás, amelyeket minden igaz hívőnek teljesítenie kell. Végül'röviden válaszol a „füléhez jutott" különféle kifogásokra, amelyek a „józan ész" kételyeit fogalmazzák meg az ereklyekultusszal kapcsolatban.13 9 Nem nehéz észrevennünk a mindkét beszédben jelenlévő aktualizáló szándékot, amelyből a pasztorációs meggondolások mellett a transzláció további mozgatóerői is elénk rajzolódnak. Figyelemre méltó motívum egyrészt a katakombaszent egyházilag jóváhagyott keretek között mozgó további kultuszának biztosítása. Másfelől kitűnik, hogy ennek a viszonylag későn, a kultuszáramlat vége felé transziáit katakombaszentnek elsődleges feladatul a másvallású (protestáns és ortodox) környezet, továbbá a növekvő racionális hatások és vallási közömbösség ellensúlyozását szánták.14 0 A kultusz A bemutatott példákból kibontakozó kép felhívja a figyelmet arra, hogy a transzlációs ünnepségek az első és legfontosabb alkalmat jelentették a katakombaszentek szélesebb körben történő megismertetésére. A továbbiakban azt szeretnénk bemutatni, hogy a transzlációt követően milyen újabb lehetőségek voltak a kultusz egyházi terjesztésére, s hogy a kultusz propagandája következtében a szentek milyen mértékben találtak befogadásra a különböző társadalmi rétegekben. A katakombaszenteknek a lelkigondozásban szánt jelentős szerepről tanúskodik az a levélfogalmazvány, amelyet közvetlenül Szt. Vincentius pécsi transzlációja után készítettek, s amelynek tisztázatát az ereklyét küldő Alvarus Cienfuegos pécsi püspöknek szándékoztak elküldeni.141 A köszönetnyilvánító sorok után arról olvasunk, hogy az ereklyét Pécsett a Rómában székelő püspök egyházmegyéjéről történt gondoskodása jelének tartják, s hogy „az egyházmegye népe e szenten keresztül búja a hit reményét és zálogát".142 Amikor a Szt. Neitus ereklyét Rozsnyóra transzláló Scitovszky János püspök három év múlva a rozsnyói püspökséget a pécsivel készül fölcserélni, papságát azzal biztatja, imádkozni fog értük, hogy „Szt. Neitus ereklyéjét ezután is olyan sokan keressék fél, mint eddig". Majd így folytatja: „Higgyetek!... ugyanis a vértanú példájával megtanítjuk a hitet Krisztusban és ne féljetek a hit halála miatt."14 3 A kultusz további biztosítását szolgálta, amikor a katakombaszentet az ország vagy egy szűkebb közösség patrónusának nyilvánították. A máriavölgyi Szt.
