Századok – 1994

Dokumentumok - Sziklay Andor: Amerikai állampolgár az emigráns Kossuth szolgálatában. William James Stillman magyarországi küldetése I/169

170 DOKUMENTUMOK W. S. Stillman (1827-1901) a „New York Post" napilap képzőművészeti kritikusa és maga is elismert festőművész volt. Több könyvet, számos esszét és sok kritikát írt, előkelő társadalmi és politikai körökben lett népszerű, és 1861-ben, egy olyan korszakban, amikor írókat, kereskedőket, sőt olykor idegen állampolgárokat is kineveztek a konzuli karba, Stillman-t Seward külügyminiszter, aki volt New York-i szenátor korából jól ismerte, konzuli megbízatással Rómába küldte. Három évig ott, majd további három éven át Görögországban szolgálta az amerikai polgárvédelmi és kereskedelmi érdekeket. Lemondott 1869-ben, hogy a londoni „Times" balkáni tudósítója legyen. Végül Londonban telepedett le és épp csak hogy megérte a századfordulót: 1901 elején meghalt. Bonyodalmas keresgélés a pamfletnek nézett szöveg eredeti formájához vezetett: Stillman beszámolója a rangos „The Century" folyóirat 1884 júniusi számában jelent meg. Egyike volt ez az ország két ún. „quality magazine"-jának (a másik most is megjelenő „Harper's"). Jellemző Stillman tekintélyére, de nyilván írása értékelésére is, hogy ez ott jelent meg, ahol első ízben látott napvilágot folytatásokban Henry James „The Bostonians"-je, Jack London „The Sea Wolf'-ja, William Dean Howells „Silas Lapham"-je (a zeneirodalmi részben cikkek Berlioztól Lisztről, Sain-Saens-tól Grieg-ről, Gounod-tól Chopin-ról). William James Stillman: Küldetésben Kossuth megbízásából Kossuthnak, a magyar szabadsághősnek Amerikába érkezése 1851-ben országszerte rendkívüli lelkesedést váltott ki. Azért jött, hogy felszabadítsa letiport nemzetét. Elmentem meghallgatni őt. Adományokat kért, hogy a magyarokat új harcra fegyverezhesse fel a Habsburgok ellen. Ékesszólása az északi államokban elsöpört minden hűvös megfontolást és magát a washingtoni kormányt is megrázta, de végül szónoklatainak eredménye csak a belőlük fakadt bevétel volt, amelyhez minden hallgatója hozzájárult, mert ilyen ellenállhatatlan beszédeket angol anyanyelvű szónoktól sem hallott itt senki. Valahányszor egy városban fellépni készült, előzetesen megtudott egyet-mást a helység történetéből és így a hallgatók hazafias érzületeinek helyi vonatkozásait is érinthette amellett, hogy a dicső nemzeti múltat újszerű, különleges módon alkalmazta. Valósággal úgy éreztük magunkat Kossuth szónoklatai alatt, mint athéniek, akik Demoszthenész filippikáinak hatására hadba szállni készülnek. Mielőtt Kossuth elhagyta New Yorkot jelentkeztem nála azzal, hogy szeretnék valamilyen szolgálatot vállalni a felújítandó küzdelemben. Lépésemet eltitkoltam családom előtt és amikor Kossuth már a nyugati államokban indult, jóváhagyta, hogy amikor már ismét Európában lesz, kövessem őt oda. Útja északon diadalmenet volt. Túlzott remények töltötték el és olyan várakozásokat táplált, amelyeket higgadtabb természetű, meggondoltabb ember nem tart-