Századok – 1994

Dokumentumok - Sziklay Andor: Amerikai állampolgár az emigráns Kossuth szolgálatában. William James Stillman magyarországi küldetése I/169

DOKUMENTUMOK 171 hatott volna teljesülhetőknek. Szónoklatainak áradata nem törhetett át a rabszolga­tartó államok népének közönyén a szabadságjogokat illetően. Annak tudatában, hogy az északiaké a tőke és az energia legnagyobb része, azt hitte, hogy ez azt is jelenti, hogy az Észak uralja a Délt. Túl későn ébredt arra, hogy ez a felfogás téves. Washingtonban bepillanthatott a közélet és a politikai kettős természetébe, az ál­lamrend és a demagógia gyakorlati alapfogalmaiba; míg az előbbi fényes fogadtatás­ban részesítette, addig az utóbbi a fal mellett elfojtotta reményeit. A déli államok a szabadság ügyével sem magyar, sem más vonatkozásban nem rokonszenveztek és fagyos közönnyel fogadták Kossuth ékesszólását. Ugyanekkor a politikusok haszon­hajtás lehetőségét látták Kossuth kőrútjában és a bevándoroltakban, akik túlnyomó­részt republikánus érzelműek voltak és az összeomlott európai forradalmak nyomán vándoroltak ki ide. ígéreteket tettek bizonyos segítségre magánforrásokból, és annak kilátásával is kecsegtették Kossuthot, hogy az Egyesült Államok Magyarországot hadviselőnek fogja nyilvánítani, ami által ő, mint az ország törvényes kormányzója, támogatásra számíthat. Mindez végül meddőnek bizonyult, de Kossuthot várakozás­ra késztette. Elnökválasztás állt küszöbön és megbeszélések folytak közte és egyes pártvezérek között, akik a szabadsághősnek az idegenszületésű szavazókra tett hatá­sát a maguk céljaira akarták felhasználni. Ezeknek a megbeszéléseknek folyama alatt Kossuth nem készíthetett további terveket. Meglátogattam ők késő esti órákban, és többnyire várnom kellett, míg politikai bizottságok tagjai el nem távoztak. Egy ilyen alkalommal ingerült hangulatban talál­tam, „Mr. Stillman, — tört ki —, ha az Ön hazája meg nem szabadul az ilyen politikusoktól, ötven éven belül összeomlik". Éppen egy demokrata pártküldöttség járt nála, amely határozott ígéretet tett Kossuth ügyének támogatására, ha befolyását latbaveti az említett szavazók körében bizonyos jelöltek érdekében. ígértek két tel­jesen felszerelt hadihajót és pénzt is, amelynek összegére nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, hogy félmillió dollárról volt szó. Azt természetesen nem közölte velem Kossuth, hogy mit határozott, de az ígéretek jellemezték az amerikai politikai fur­fangosságát. Ez a bizottság Franklin Pierce demokrata elnökjelöltnek jóváhagyásával tárgyalt. A terv, amelynek keretében Kossuth első ízben akarta igénybe venni szolgála­taimat, fegyverek és hadianyagok tárolására irányult a Földközi-tenger partvidéké­nek egy pontján, ahonnan gyorsan lehetett volna megszállni a horvát partokat. Eb­ben lett volna szerepe az említett bizottság által ígért két hadihajónak. Kossuth a Szardíniától délre fekvő Galita nevű kis szigetet vélte alkalmasnak az akció céljaira, mert senki nem tartott rá igényt, nem volt megszállás alatt, és évekkel előbb egy hadihajónk kitűzte az amerikai zászlót a szigetre, talán valamilyen tréfából, amelyet matrózok űzhettek. Ezt a szigetet kellett volna meglátogatnom, hogy ott szemlét tartsak és jelentést tegyek arról, hogy alkalmasnak tűnik-e a jelzett célra. De a tárgyalások elhúzódtak, különféle problémák merültek fel és semmi nem történt addig, amíg Kossuthnak már vissza kellett térnie Európába. Rám vonatkozóan Mr. Pulszkynak adott utasítá­sokat olyan értelemben, hogy amikor az ügyek bizonyos stádiumba jutnak, kövessem Kossuthot. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom