Századok – 1994

Dokumentumok - Gángó Gábor: Eötvös József első politikai-filozófiai szintézisterve I/160

162 DOKUMENTUMOK A belső biztonság és nyugalom mértéke, mely lehetővé teszi, hogy anyagi erejét a külföld irányában hasznosítsa, továbbá az állam hatalmának közkeletű megítélése. Csak az annak is tartott államok erősek valójában, mivel anélkül élvezhetik erejük előnyeit, hogy azt igénybe kellene venniük, ami óhatatlanul annak fogyatkozásával jár együtt. Ausztria jelenlegi állása egyik tekintetben sem mondható kedvezőnek. Belső nyugalmában fenyegettetve, az állam arra kényszerül, hogy a rendelkezésére álló bőséges eszközök nagy részét a belbiztonság fenntartására fordítsa, és a szükséghelyzet, melybe az állam került (területi épségének megóvásáért Oroszország pillanatnyi segítségéért folyamodott), az állam erejébe vetett bizalmat sokakban megingatta, és ha magam távol is vagyok attól, hogy osszam az Ausztria gyengeségéről terjesztett nézeteket, és ha ennek az írásnak a folyamán bizonyítani fogom is, hogy Ausztria rendelkezik az erőnek az összetevőivel — olyannyira, amely mértékben azokkal más európai állam jelenleg nem rendelkezik — mindazonáltal az akadályok, melyek ezt az erőt pillanatnyilag megbénítják, túlságosan is szembetűnőbbek annál, mintsem hogy az ember tetszetős illúziókba ringathatná magát. Talán nincs még egy ország, ahol az érdekek annyira azonosak volnának, mint Ausztriában. Ezek az anyagi, sőt morális érdekek a koronától az utolsó állampolgárig egyet követelnek: a monarchia egységének fenntartását. Ezt kell elismernünk, bármely felekezethez vagy nemzetiséghez tartozzunk is, minden vallási szabadság alapfeltételének, az egyeden létlehetőségnek valamennyi nemzetiség számára. És ahogy nem az állam egysége és a fenntatrtásához szükséges hatalom, vagyis a központi kormányzat az, ami a különböző nemzetiségeket és az egyes ember polgári szabadságát veszélyezteti, szintúgy nem a polgári szabadság és a nemzeti öntudat fenyegeti veszélyekkel az államot és a dinasztiát. Ahogy az érdekek, úgy a veszélyek is közösek a trón és Ausztria népei számára, mivel ezek a birodalom határam kívül keresendők. És ahogy lehetnek egyesek, akik most sokkal inkább rendet tesznek, mintsem rendet akarnának, és abban a tévhitben látszanak élni, hogy a monarchia egysége a nemzeti különbségek meglétével, a polgári szabadság az állam biztonságával nem összeegyeztethető, úgy másfelől igen számosan vannak, akik mindent bevetnek, hogy ezen állítás helyességét bizonyítsák akkor, midőn a nemzetiség és a történeti jog nevében Ausztria állami egységének meglétével össze nem egyeztethető igényekkel lépnek fel, vagy midőn polgári szabadság helyett olyan dolgokat követelnek, amelyek szükségszerűen vezetnének minden államszervezet felbomlásához. Manapság minden politikai harc az érdekek ellentéte által keletkezik; nálunk a legnagyobb érdekösszhang sem teremtett egységet. Sőt olybá tűnik, mintha az emberek mindezt egyáltalán nem akarnák tekintetbe venni, és még azok is, akik semmire nem készülnek az osztrák állam egysége ellen, sokkal inkább szükségszerűségként törődnek létébe bele, mellyel szembehelyezkedni nem képesek, mintsem hogy a legfőbb javak feltételeként ismerjék el, és ennélfogva magukat minden államellenes tevékenységtől megtartóztatják, de úgy vélik, arra sincs ok, hogy különösebben pártfogolják. Mi a dolgok ezen állásának — vagy beszéljünk világosan — e veszélynek az oka, amely az egyes emberek részéről az osztrák birodalmat fenyegeti? Mint ahogy