Századok – 1994

Krónika - Siklós András 1922. október 28. – 1994. január 26. (Hajdu Tibor) VI/1292

KRÓNIKA 1293 épp hogy ismerte, unalmas előadó és unott vizsgáztató — ennek ellenére már ismert történészként sem tudta soha elérni, hogy hajlamának, képességének megfelelő munkahelyre kerülhessen. Történetírói pályája nehezen és későn indult. Az 1918-19-es forradalmak története érdekelte leginkább, de éppen mert az „kiemelt" témának számított, nem akart az akkori „történészfront" kulcsfiguráival versenyre kelni. Ahogy a szakmai légkör normalizálódni kezdett, írt néhány tanulmányt az 1929 utáni agrárválságról, bibliográfiákat, de már 1958-ban megjelent sokáig használt egyetemi jegyzete: „Magyarország története 1917-1919". A Molnár Erik szerkesztette kétkötetes „Magyarország története" (1964) megfelelő fejezetét is ő írta. Végül kétirányú érdeklődése szerencsés ötvözeteként az 1918-19-es forradalmak historiográfiáját, valamint különféle (publikált, sajtó, röpirat, iratok, filmek, plakátok, stb.) forrásait ismertette 1961-ben megvédett kandidátusi disszertációjában. Ennek a ma is alapvető és példásan precíz munkának, a korszak kutatóinak nagy kárára, csak rövidített változata jelent meg három évvel később: „Az 1918-1919. évi magyarországi forradalmak. Források, feldolgozások". Mikor a tízkötetes „Magyarország története" előkészületei megindulásakor e sorok írója szabad választást ajánlott neki a két forradalom között, az összeomlás és az őszirózsás forradalom mellett döntött, mondván, hogy a Tanácsköztársaságról még sokáig nem lehet megírni az igazat. Fejezetei megjelenése után valósággal lehorgonyzott a fenti téma mellett, erről írta doktori disszertációját, melynek benyújtása után végre egyetemi tanári kinevezését is megkapta 1983-ban. A disszertáció megint csak rövidített verziója 1987-ben jelent meg, címe: „A Habsburg-birodalom felbomlása 1918. A magyarországi forradalom." Egy évvel később angolul is kiadták. Muzeológusi érdeklődésének továbbélését dokumentálja részvétele a „Magyarország története képekben" c. album összeállításában (1971). Ennek nagy sikere után gazdagon illusztrált kötetet készített: „Magyarország 1918-1919. Események -Képek - Dokumentumok" (1978). Nehezen barátkozó személyiségének nagyon sokat jelentett felesége, S. Vincze Edit érdeklődése, megértése, buzdító figyelme, mellyel férje, általa mindig nagyrabecsült, munkásságát követte. Több, mint negyedszázados együttlétük 1980 szeptemberében Vincze Edit korai és váratlan halálával szakadt meg. Ez a csapás munkakedvéből is sokat elvett - s nehezebben élte meg, mind magányosabban a társadalom válságát és kísérőjelenségeit, saját betegségét, majd nyugdíjazását. Ez év január 26-án hunyt el. Hajdú Tibor