Századok – 1994

Történeti irodalom - Kónya Sándor: „…Magyar Akadémia állíttassék fel…” (Ism.: Mucsi Ferenc) VI/1289

TÖRTÉNETI IRODALOM 1289 Kónya Sándor MAGYAR AKADÉMIA ÁLLÍTTASSÉK FEL..." Akadémiai törvények, alapszabályok, ügyrendek. 1827-1990. A Magyar Tudományos Akadémia Közleményei 32. (107) Új sorozat Bp. 1994. 513 p. MTA Könyvtára A Magyar Tudományos Akadémia történetének 165 esztendejét érdekes, sajátos megközelítésből mutatja be a vaskos dokumentumkötet, amely az új, 1994. évi akadémiai törvény előkészítésének jegyében készült (az Akadémia Könyvtárának megbízásából, amint ez a könyvtár főigazgatójának Utószavából kiviláglik). A gyűjtemény 33 hosszabb-rövidebb történeti dokumentumot tartalmaz. Három törvény, négy törvényerejű rendelet, tucatnyi alapszabály, jó néhány ügyrend, szervezeti és működési szabályzat foglalja történeti keretbe az Akadémia életét, tevékenységét. (További négy törvény — a múlt század első feléből — az adományozók nevét örökítí meg.) A paragrafusok — a maguk pontosságra, teljességre törő, száraz nyelvezetén — világosan tükrözik az Akadémia állandó és koronként változó feladatait, a tudós társaság működésének feltételeit és kereteit; kimondatlanul is elárulják az Akadémia változó helyét és szerepét a társadalom és a politika állandóan változó világában. A közölt dokumentumok rávilágítanak az elmúlt jó másfélszáz esztendő békés időszakainak és gyakran tragikus viharainak hatására, olykor durva beavatkozásaira a tudományos élet s az Akadémia belső, szervezeti ügyeibe; bemutatják a tudományos fejlődés hatását az Akadémia szervezetére, működési mechanizmusára, s primer forrásként szolgálnak a hazai tudományszervezés és tudománytörténet eddigieknél alaposabb tanulmányozásához is. A gyűjtemény nem kevésbé értékes része Kónya Sándor alapos bevezető tanulmánya, amely nagy ívű történeti áttekintéssel elemzi a bemutatott dokumentumokat, megvilágítja nemcsak a törvényi alapszabályi keretek módosításainak-változtatásainak történeti politikai hátterét, hanem az Akadémia belső, tudománytörténeti és -szervezési indítékait is. A tanulmány a reformkori kérdések, az alapozás, valamint az 1848-as nagyszabású fejlesztési tervek leírásával indít. Bemutatja az Akadémia szabadságáért a neoabszolutizmussal vívott állhatatos küzdelmét, szembeállítja például a hatalmi beavatkozást rögzítő 1858. évi alapszabályt az 1860-as ügyrenddel, amely — részletesen meghatározva az egyes tudományos osztályok tevékenységi körét és működési rendjét — nagy lépéssel vitte előre a tudós társaságot a kor színvonalán álló, szakszerű tudományművelés útján. Az 1867. évi kiegyezés az Akadémia életében is jelentős változásokat hozott. Az 1869-ben elfogadott új alapszabály megszüntette a korábbi kötöttségeket s az Akadémia olyan önállóságra tett szert, amilyennel fennállása óta nem rendelkezett. Az Akadémia tisztikarát ütkos szavazással választotta; csak az elnököt és a másod(al-)elnököt erősítette meg formálisan a király. Megnőtt az osztályok önállósága is; külön pénzügyi kerettel gazdálkodtak, ami a szakszerű könyv- és folyóiratkiadás szempontjából fontos előrelépés volt. Ekkor épült ki szervezett együttműködés más hazai tudományos szervezetekkel; ezekben az években-évtizedekben stabilizálódtak a külföldi tudományos egyesületekkel, egyetemekkel már korábban létrejött kiadványi (csere-) kapcsolatok is. Az 1869. évi alapszabály mondta ki először az Akadémiának azt a kötelezettségét, hogy véleményt mondjon azokban a tudományos kérdésekben, amelyekben ezt a törvényhozás vagy a kormány kéri. A báró Eötvös József, Arany János és Csengery Antal által alkotott alapszabály stabilnak bizonyult; kisebb módosításoktól eltekintve, 1945-ig volt érvényben. Nem változott Trianon után, s nem módosult az alapszabály a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról alkotott 1S23. évi I. tc. elfogadását követően sem. A törvény — a Klebelsberg-féle tudománypolitika részeként — nemcsak rendszeres állami támogatást juttatott az Akadémiának (és állami státuszt az alkalmazottainak), hanem mint „magasrendű közművelődési önkormányzati testnek^' megfelelő jogi garanciákat is nyújtott működéséhez. Figyelmet érdemel a törvény miniszteri indoklásának az a megfogalmazása, amely megállapította, hogy „a Magyar Tudományos Akadémia — eltérően a többi európai hasonló intézettől — nem állami, nem fejedelmi, hanem nemzeü alapítás" mintegy anticipálva ezzel az Akadémia napjainkban zajló átalakulását. (A rendszeres állami támogatásra annál is inkább szükség volt, mivel a háború s a rákövetkező infláció az akadémiai alapítványok vagyonát gyakorlatilag megsemmisítette.) Az alapszabályoknál gyakrabban változtak az akadémiai ügyrendek, amelyek az Akadémia belső életének szervezetét és működését részletesen szabályozták. Az 1860-as évektől az 1930-as évek derekáig csaknem minden évtizedben módosultak az ügyrendek, új tudományos bizottságok létrejöttét, a tagválasztás új rendjét, a tudományos könyv- és folyóiratkiadás növekvő feladatait regisztrálva stb. A kötetben közölt 1912. évi ügyrend mintegy összesítve mutatja be mindazokat a változásokat, amelyek a kiegyezés