Századok – 1994

Történeti irodalom - Steeltown USSR (Ism.: Pető Andrea) VI/1286

1288 TÖRTÉNETI IRODALOM gyorsbüfék és mosodák, de bűnözés és fegyverviselés sem, hanem az elzártság biztonsága. A provincializmus párosítva a teljes passzivitással mélyen megdöbbenti és együttérzésre fakasztja a szerzőt, aki azonban mint amerikai nyilvánvaló értetlenséggel fogad bizonyos jelenségeket. Nem tudja értelmezni azt: hogyan lehetséges, hogy Tengiz Abuladze filmjét a Bűnhődést, mely oly sok elismerést szerzett rendezőjének külföldön, miért fogadta hűvös érdektelenség a magnyitkai moziban, miért ment félházzal és miért kellett levenni a műsorról, nem mint azt az ember feltételezné a rendőrterror, hanem a közöny miatt. Hogyan lehetséges, hogy Magnyitogorszk lakosai, akik mint azt a szerző részletesen leírja, annyit szenvedtek hol az erőltetett iparosítás, hol a kolhozosítás, hol az éhínség, hol a háború, hol a terror miatt, hol az afganisztáni háborúban elhunyt fiakat siratva, mégsem szerveződtek ellenzéki erővé? A kortárs szovjet, majd orosz politikai életnek a szerző számára ez a legfájdalmasabb pontja. Hiába utazott maga Kotkin Moszkvába és hívott meg a városba prominens fővárosi ellenzékieket, a kísérletek visszhangtalanul elhaltak. Az ellenzéki gondolkodás megállt a város határában, a városon belül pedig a néhány újságíró cikkein túl más nem nagyon történt. A valóság rácáfolt minden tudományos várakozásra. A Magnyitka dolgozói nem sztrájkoltak, nem követelőztek. Az emberközpontú történetírás számára éppen az ember maradt megfejtetlen talány. A talány megfejtésére több oldalról lenne mód. Az egyik a sztálinizmus természetének elemzése lenne. A téma könyvtárnyi irodalmát természetesen Kotkin meg sem kísérli összefoglalni, csak annyit állapít meg, hogy a sztálinizmus soha nem szűnt meg Oroszországban, csak a peresztrojka belülről jövő támadása ingatta meg pozícióját a kultúrában, valamint a mindennapi élet más területein. Másik egy társadalomtörténeti megközelítési mód lehetne, mely az egyes csoportok heterogenitását elemezve kimutatná a mozdulatlanságot okozó bénultság gyökereit - nyilván erről is szól majd a most kiadás alatt álló kötete. A nehézséget a terminológiai problémák okozzák, hiszen szinonimaként használja a következő fogalmakat: munkások, munkásosztály, proletariátus, proletár népesség. Ugyanakkor az egyes történetekből, az oral history módszerével felvett inteijúkból, elbeszélésekből világosan kiderül, milyen bonyolult a magnyitorgorszki társadalom képlete. Vajon jószíwel hová sorolhatnánk azt a gyári adminisztrátorleányt, aki a faluból a városba kerülve először nehéz fizikai munkát végez, majd iskolát végezve elfoglalja megérdemelt helyét az íróasztal mögött? Az amerikai szerző a terepen mozogva szembesült a társadalomtörténeti osztályozás nehézségeivel. A pszichológiai megközelítés sem tűnik termékenynek. Torokszorító az elbeszélés a ljubjankai börtön két foglyáról, mindkettő mérnök, aki

k bújukat, fizikai nyomorukat felejtendő a mindkettőjüknek oly kedves város Magnyitka városrészeiről beszélgetnek napokon, hónapokon át A minden rendszert kérdés nélkül kiszolgáló újságíróban az egyre fokozódó széthullás után nem az a kérdés merül fel: hogyan írhatott le hazugságokat hanem hogy akkor most miről is írjon. Az egyetlen megoldás a felejtés. A sztálini történetírás már alkalmazta ezt a módszert igen jó hatásfokkal, mikor embereket, eseményeket akár helyszíneket is egyszerűen eltüntetett Az Orwell által leírt memória-szakadék áthidalását tűzte ki célul Kotkin. Könyvéből megtudhatjuk, hogy hány előadást tartott, cikket írt hogy a történelem fehér foltjait eltüntesse. A eredmény és a történelem sajnos nem őt igazolta. A könyve végén idéz egy történetet melyet az egyik magnyitogorszki történelemtanár mesélt el neki: hiába kérdezte diákját, hogy mi az a kolhozosítás, ki az a Hruscsov, mi az hogy Első Titkár a válasz csak értetlen tekintet volt. A megszólaló tanár ezután megkérdezte, fiacskám, honnan való vagy, mire a válasz Irjupinszk volt. Ez az! - kiáltott fel a tanár, én is ott szeretnék élni. Kotkin könyve azonban arra figyelmeztet: a felejtés nem megoldás. Szerencsés város Magnyitogorszk, hogy ilyen könyv született róla. A kötetet Magnyitogorszk térképe, a város történetének kronológiája és a szerző által készített dokumentumértékű fényképek teszik teljessé. A könyv az amerikai történészek új generációjának ígéretes jelentkezése. Ezek a fiatal történészek merészen és teljesen újszerű megközelítési móddal nyúlnak régi témákhoz. Az eredmény — mint az itt ismertetett munka is — igazolja őket. Pető Andrea