Századok – 1994

Közlemények - Hermann Róbert: Műfajok és tendenciák az 1848–49-es polgári memoárirodalomban I/113

126 HERMANN RÓBERT eredeti szándékától; helyette Czetz-cel közösen megírták a magyar szabadságharc katonai történetét 1848 májusától 1849 áprilisáig; Czetz az erdélyi, Klapka pedig a magyarországi hadszíntér eseményeit dolgozta fel. (Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849.) Horváth Mihály 1850 júniusa óta gyűjtötte a szabadságharcra vonatkozó adatokat. Vukovicson kívül adatokat ajánlott fel neki pld. Mednyánszky Cézár, Görgei tábori lelkésze. Megszerezte Kemény nevezetes röpiratát, Szilágyi Sándor gyengécske munkáit is. A munka előkészületeibe bevonta Fülepp Lipót volt képviselőt és kormánybiztost is. 1851 decemberében azonban félretette a már elkészült részeket, s nekilátott az 1780-1848 közötti időszak történetének kidolgozásához. A háromkötetesre terjedő munka I. kötetét Vukovicsnak az 1847-1848-as rendi országgyűlésről szóló dolgozata fejezte volna be. Valószínűleg ennek az elhatározásnak is szerepe lehetett abban, hogy Klapka ismét felvetette a magyar szabadságharcról szóló öszszefoglaló munka megírását, s a végnapok történetéhez adatokat kért Horváth Mihálytól is. Klapkának ez a szándéka azonban inkább csak afféle fellobbanás volt; ő is azok közé tartozott, akik jobban szerették alakítani a történelmet, mint leírni azt. Az emigráción belüli politikai viharok, saját pozíciójának megtartása, majd Svájcba költözése lefoglalták a derék tábornokot, s az összefoglaló munka megírása ismét másokra maradt. 1852-ben Görgei emlékiratának megjelenése adott újabb lökést nemcsak az emigrációs emlékiratirodalomnak, hanem a tervezett összefoglaló munkának is. A Görgei emlékirataiban nem a legjobb színben beállított Guyon, Dembinski és Perczel válasziratokat fogalmaztak; Horváth Mihály abban reménykedett, hogy Kossuth sem fogja szó nélkül megállni a dolgot. „S ha ez is megtörtént, aztán teljesen informálva lesz minden oldalról a történetíró." Emellett kiadási nehézségek is mutatkoztak, s Horváth — Kossuth válasza is elmaradván — újabb négy évre félretette a munkát. 1855-ben egy újabb, immáron „nemzetközi" szerzőpáros látott hozzá a magyar szellemű összefoglaló munka megírásához. Irányi Dániel, volt képviselő és kormánybiztos, és a magyarbarát francia publicista, Charles-Louis Chassin a magyar ügyre nézve várhatóan kedvező európai változások reményében kívánta megírni a magyar negyvennyolc és előzményei történetét. Ha a „nonum prematur in annum" követelményét nem is tartották meg, ezt a munkát sem lehet összecsapottnak nevezni, hiszen az első kötet csak 1859 áprilisában került nyomdába. Irányi és Chassin munkája nem igazán jó alkotás. Értékei inkább az 1848 előtti Magyarország bemutatásában jelentkeznek; a munka „túlmagyarságára" már a korabeli francia kritika felhívta a figyelmet; különösen érvényes ez a nemzetiségi kérdést tárgyaló fejezetekre. Emellett Irányi — sajnos — szinte következetesen kigyomlált a könyvből minden személyes jellegű visszaemlékezést, kivéve az 1848 márciusi eseményeket, illetve Kossuthtal vagy Görgeivel folytatott megbeszéléseinek leírását. A várt hatás is elmaradt; a munka eladatlan példányait 1867 után Magyarországon próbálták meg értékesíteni. Közben Horváth 1856 végén ismét munkához látott. A második kidolgozásból azonban még fontos részletek, így az 1849 nyári délvidéki és erdélyi események, hiányoztak. Irányi munkájának megjelenése miatt ismét félretette a kéziratot, s csak 1864 nyarán vette fel újra a már annyiszor elejtett fonalat. A közbenső időszakban