Századok – 1994

Dokumentumok - Vonyó József: A kormánypárt és a választások. A NEP és a MÉP helyi szervezeteinek feladatai az 1935. és 1939. évi választások során VI/1165

1167 DOKUMENTUMOK zódhattak a hatalmon lévők érdekeit keresztező célok is. Csupán a választópolgárok nagy többségének a kormány és kormánypárt hatalmát legitimáló szavazataira számítottak, melyek révén az utóbbiak zavartalanul gyakorolhatták hatalmukat. E hatalomgyakorlásnak pedig sokkal hatékonyabb és megbízhatóbb eszköze lehetett az államhivatalok, a közigazgatás és a csendőrség-rendőrség — lényegesen kisebb létszámú, egzisztenciális és szervezeti értelemben is függő helyzetben lévő, neveltetésénél és helyzeténél fogva a fennálló politikai rendszert inkább elfogadó és támogató — személyi állománya. Ók a hatalmi eszközöket felhasználva késztethették a választókat arra, hogy — adott esetben saját politikai állásfoglalásukat feladva — a kormánypártra adják voksukat. Az Egységes Párt megszervezését, majd különösen azt követően, hogy Bethlennek — a kisgazdák háttérbe és a szélsőjobboldali erők kiszorításával — sikerült a kormánypárt egységét megerősítenie, az állam- és közigazgatási apparátus nagy többségét is személyes hívévé tennie, a választások tétje számukra egyértelműen az volt: sikerül-e biztosítaniuk az abszolút parlamenti többséget, s ezzel együtt a végrehajtó hatalom eszközei kevésbé korlátozott alkalmazásának lehetőségét is. 1932 őszétől, Gömbös hatalomra jutásával éppen e tekintetben következett be lényeges változás. A jobboldali radikális nézeteket valló új miniszterelnök csoportja vezérének kormányfői kinevezését próbálta kihasználni tervei megvalósítására: egy diktatórikus vezéri állam megteremtésére.7 A kormányzat vezető erejének törekvéseit azonban elsősorban a — kormánypárton és annak vezérkarán belül változatlanul többséget élvező — konzervatív körök, Bethlen hívei (képviselők, főispánok, államhivatalnckok, a közigazgatás vezető tisztségviselői) akadályozták. Gömbösnek ahhoz, hogy terveit megvalósíthassa, mindenekelőtt ezeket az akadályokat kellett elhárítania. Nem rendelkezvén a radikális változtatásokhoz szükséges eszközökkel, lassú és fokozatos lépésekre kényszerült. Ezek egyik első és legfontosabb eleme volt a kormánypárt átalakítása szervezett tömegpárttá.8

Az ország valamennyi településén megalakították a Nemzeti Egység Pártjának helyi szervezeteit Tagjává igyekeztek beszervezni a választójoggal rendelkezők összességét. A szervezeti felépítés, illetve a szervezetek működésének végletesen centralizált volta , valamennyi pártvezetó közvetlenül Gömbös, a „Vezér" által történő kinevezése és neki tett hűségesküjük következtében a NEP valamennyi szervezeti egysége és egész tagsága a Gömbösből és néhány feltétlen hívéből álló pártvezetésnek volt alárendelve. Az utóbbiak szándékai szerint a kormánypárt nem lett volna más, mint a végrehajtő hatalom vezetését megkaparintott csoport eszköze a hatalom teljes kisajátításában, a társadalom egésze feletti uralom biztosításában. Ezt bizonyítja az is, hogy a párt helyi szervezeteinek rendszeres propagandagyűléseken kellett terjeszteniük a párt szervezők nézeteit, elvárták tőlük, hogy mindenben a települések kezdeményező-ve • zető politikai erejévé váljanak, háttérbe szorítva, mi több helyettesítve a jórészt Bethlent támogató közigazgatási apparátust. Egyik legfontosabb feladatukká tették, hogy a választások során biztosítsák a párt — Gömbös által kinevezett vezetőiből, a „Vezér" személyes híveiből kiválasztott — jelöltjeinek győzelmét.9 Ilyen körülmények között 1935-ben a NEP új vezetése számára a választások tétje már nem csupán a kormánypárt abszolút győzelme volt. Hatalmuk biztosítása,