Századok – 1994

Közlemények - Bárány György: A Wallenberg-kutatás időszerű problémái és feladatai VI/1149

1150 BÁRÁNY GYÖRGY R. Marrus szerkesztette náci holocaustról szóló monumentális mű 9. kötetében (1989): a svéd, német és Yad Vashemben lévő forrásanyag használatán kívül igyekszik megvilágítani Wallenberg mentőakciójának bonyolult amerikai, túlnyomórészt amerikai-zsidó pénzügyi hátterét.6 Itt említeném azokat a főképp amerikai szerzőket, akiknek munkái a nyolcvanas évek elején jelentek meg, nagyjából Wallenbergnek az Egyesült Államok díszpolgárává avatása idején. Elsősorban Elenore Lester, John Bierman és Harvey Rosenfeld könyveire gondolok. E szerzők ugyan nem szaktörténészek, de érdemük, hogy kritikailag feldolgozzák a War Refugee Board, a CLA. és a Department of State hetvenes években a kutatás számára hozzáférhetővé tett forrásanyagát,7 melyet magyarországi kutatók alig ismernek. Az egyébként nagy gonddal összeállított 1992-es budavári Wallenberg-kiállításnak is fogyatékossága volt, hogy nem utalt a Háborús Menekültek Bizottmányára, amely lehetővé tette a svéd diplomata emberbaráti tevékenységét. Hadd essék egy szó e tevékenység hármas gyökeréről. Elsősorban a svéd semlegesség napóleoni háborúkig visszanyúló gyökerére emlékeztetnék, melynek humanitárius elágazásai a II. világháború idején többek között abban is megnyilvánultak, hogy amikor Hitler lerohanta Norvégiát, Svédország nemcsak a norvégiai svéd állampolgárságú zsidókat védte meg, hanem azoknak a norvég zsidóknak is menedéket nyújtott, akiknek sikerült svéd földre jutniuk. A svédek tulajdonképp felajánlották a németeknek diplomáciai úton valamennyi norvég zsidó „átvételét", de az ajánlatot a nácik visszautasították. Ezért 1943 októberében a svéd kormány a dán zsidók menekülésekor nyilvánosan jelentette be, hogy menedékjogot ad minden rászoruló dániai zsidónak, s ezt is hozzájárult ahhoz, hogy ez utóbbiak kb. 95%-a átvészelte a háborút Svédországban.8 1944. március 19-e után a pesti svéd követség Carl Ivan Danielsson követ vezetése alatt haladék nélkül nekifogott a német és magyar nácik által üldözöttek oltalmazásához. E pártfogás nemcsak a svéd állampolgárságú zsidókra szorítkozott, hanem fokozatosan kiterjedt mindazokra, akik rokonság, üzleti, vagy egyéb vélelmezhető okból svéd állampolgárságot kérelmezhettek vagy svéd kapcsolatot tudtak igazolni. E folyamat Wallenberg 1944. július 9-i Pestre érkezését követően tágult ki és gyorsult meg jelentősen, de jóval előbb kezdődött meg. A követség és a svéd Vöröskereszt tagjai emberi kötelességüket azzal is törekedtek teljesíteni, hogy lelkiismeretesenjelentették otthoni feletteseiknek a magyarországi borzalmakat. Igy Danielsson követ 1944. június 24-i nagy összefoglaló beszámolójának mellékletei közt találjuk azt a németnyelvű, több mint tucat sűrűn gépelt oldalon szóló áttekintést, amely felsorolja a március 20-ával kezdődő zsidóellenes rendelkezéseket, a március 19-i pályaudvari önkényes letartóztatásokkal megindult, nemcsak zsidókat érintő terrorhullámot, s amely a vidéki zsidóság gettóbazárásával, ill. május 15. és június 10. közötti számadatokkal illusztrált deportálásával végződik. Ugyané jelentés 2. melléklete az ún. „auschwitzi jegyzőköny. ek" sűrűn gépelt 23 oldalas német fordítása, mely két, 1942. áprilisától 1944. április 7-ig Auschwitzban fogva tartott szlovák zsidó tanúvallomását rögzíti, s amely az ez idő alatt, tehát a Magyarországról később megindított tömeges elhurcolást megelőzően, elgázosított különféle nemzetiségű foglyok számát hozzávetőlegesen 1 765 000-ben adja meg. Egy harmadik melléklet egy 1944.