Századok – 1994

Közlemények - Bárány György: A Wallenberg-kutatás időszerű problémái és feladatai VI/1149

A WALLENBERG-KUTATÁS KÉRDÉSEI 1151 május 17-én Munkácsról elhurcolt zsidó vallomása, ill. egy ugyanaznap Szolyváról deportált zsidóasszony levele; íróiknak sikerült megszökniük rögtön Auschwitzba érkezésük után.9 A június 24-i budapesti svéd jelentés négy napra rá volt Stockholmban, s hatását többek között mutatja a svéd király Horthyhoz intézett június 30-i távirata is, melyben az emberiesség nevében kéri a kormányzót „azok megmentésére, akik e szerencsétlen népból még megmenthetők". A június 24-i budapesti jelentésről július 3-án tájékoztatást, majd ezt követően másolatot kapott a svéd külügyminisztériumtól a stockholmi angol, ill. amerikai követ is. De mint Braham professzor részletes elemzéséből kitűnik, mind a nyugati világ vezetőinek, mind a Vatikánnak, sőt április végétől a magyar keresztény egyházak vezetőinek is (a Sztójay-kormány tagjairól nem beszélve) tudomásuk volt Auschwitz és más német haláltáborok rémségeiről s az oda deportált magyar zsidók kiirtásáról. XII. Pius pápa június 25-i, Roosevelt elnök június 26-i figyelmeztetései a kormányzóhoz megelőzték V. Gusztáv király kérését, s Horthy nagyrészt e külföldi nyomásra állíttatta le július 7-én a budapesti zsidók német és magyar nácik által már eltökélt deportálását. Mindez persze az országból május 15. és július 9. között elhurcolt több mint 430 000 magyar zsidó sorsán nem segített: ezeknek csupán mintegy tíz százalékát minősítette munkaképesnek az auschwitzi „szelektálás", a többi már Auschwitzba érkezésekor gázhalálra volt ítélve.10 Kétségtelen, hogy a budapesti svéd követség 1944 tavaszán létszámerősítést kérő, s az ugyanezt sürgető párhuzamos amerikai javaslatokra követségi titkárként kinevezett Wallenberg Stockholmban látta a pesti jelentéseket. Ez, no meg júniusi megbeszélései az USA stockholmi követével, Herschel Johnsonnal és a War Refugee Board (WRB) képviselőjével, Iver C. Olsennel, késztették arra, hogy haladék nélkül elinduljon új állomáshelyére, Budapestre, ahová július 9-én érkezett meg.11

S itt kell szólnunk a Wallenberg misszió svéd politikával 1944 nyarára összehangolt, de tőle független második fóforrásáról, az amerikai War Refugee Boardról, melyet Roosevelt 1944. január 22-i elnöki rendeletével hívott életre, avégből, hogy amennyire a háború követelményei megengedik, sürgős és hatékony segélyt nyújtson az ellenséges elnyomatás közvetlen halálveszéllyel fenyegetett áldozatainak és ideiglenes menedéket biztosítson számukra.12 A WRB-nak tagja volt a külügyi, hadügyi, és pénzügyi államtitkár is, s ezek hatalmas bürokráciái a még távolról sem megnyert háború közepén nem értettek mindenben egyet. A menekültügyi kérdés, s ennek különösen zsidóvonatkozású része, a szövetséges hatalmakat, főképp Angliát, közelről érdekelte, s erre a hadügyi és külügyi tárcának, azaz az elnöknek mint legfőbb hadúrnak figyelemmel kellett lennie. Itt csak érinteni tudjuk azt a tényt, hogy amikor Wallenberg küldetését a WRB stockholmi képviselője, Olsen szorgalmazta s lényegében korlátlan finanszírozását vállalta, akkor a svéd kormány tudtával az újdonsült követségi titkár egy olyan globális amerikai mentőakció részesévé vált, amely Magyarországon kívül az egész Baltikumra, a Balkánra, a Földközi-tenger peremvidékére, s a közép-európai, azaz központi német hadszínterekre is kiterjedt. Mindennek zsidó vonatkozását részletesen elemzi két, a legutóbbi évtizedben megjelent kiváló munka, melyek közül a David S. Wyman írta kötet, mely az 1941-45 közötti évekkel foglalkozik, A zsidók elha-