Századok – 1994

Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117

A NUMERUS CLAUSUS-TÖRVÉNY 1928. ÉVI MÓDOSÍTÁSÁRÓL 1139 nyú reformját, hogy azok aktív tagjai csak az egyetem fegyelmi hatósága alatt álló egyének lehessenek, és kifogásolta egyes professzorok megnyilvánulásait is. (A bajtársi egyesületek alapszabályainak revízióját egyébként Klebelsberg a november 10-i rektori értekezleten is — a miniszterelnök és a belügyminiszter egyetértésére hivatkozva — elkerülhetetlenül szükségesnek mondotta.) Említést érdemel az is, hogy Walko külügyminiszter október 30-án Klebelsbergnek a tekintélyesebb külföldi lapoknak a magyarországi diáktüntetésekre vonatkozó cikkei kivágatait megküldve, nyomatékosan kérte: „odahatni méltóztassék, hogy a jövőben eleje vétessék az ily mozgalmaknak, amelyek helyzetünk megvilágítására a külföldön károsan hatnak". Az egyetemeken a tanítás csak november 12-én kezdődött újra el (a debreceni orvoskar kivételével, ahol a „Csaba" helyi vezetői nem tudtak garanciát vállalni a rend fenntartására).4

2 A törvény végrehajtását az 1929/30. tanévi felvételek során több tekintetben az előző tanévi felvételekkel kapcsolatban vázolt vonások jellemezték. így a minisztérium ezúttal is — igaz, most már a világgazdasági válság kezdetének talaján — az I. évre felvehető hallgatók számát igen alacsonyan, egyes esetekben az 1928/29. tanévre eredetileg meghatározott létszámnál is alacsonyabban állapította meg. (így pl. a budapesti tudományegyetemen az I. évre felvehető hallgatók száma a jogi karon 300, az orvosi karon 160, a bölcsészkaron 200, a vidéki jogi karokon 200-200 volt.) Minthogy a folyamodók száma — elsősorban a budapesti felsőoktatási intézmények esetében — jóval nagyobb volt a felvehető hallgatók számánál, a felvételi létszámok felemelése érdekében szervezett mozgalom indult. Szeptember 1-én ez ügyben nagygyűlést tartottak, amelynek határozatát küldöttség adta át Klebelsbergnek, és ezt követően rövidesen a felvételi létszámok felemelésére került sor (a budapesti jogi karon 450-re, az orvosi karon 200-ra, a bölcsészkaron 300-ra, a debreceni jogi karon 250-re, a szegedi jogi karon pedig 300-ra stb.).43 De nem változott a helyzet a numerus clausus alkalmazásának tényleges célkitűzéseit, preferenciáit illetően sem. Jóllehet összesített adatok e tanévre vonatkozólag nem állnak rendelkezésre, az ismert részadatok alapján megállapítható, hogy a zsidó folyamodók jelentős része — köztük számos jelesen érett — ezúttal sem nyert felvételt. így pl. a budapesti orvoskaron az 58 jeles érettségivel rendelkező közül 30-at (10 budapestit és 20 vidékit) nem vettek fel (Kenyeres Balázsnak, a kari felvételi bizottság elnökének feltehetőleg Magyarynak írt levele szerint a visszautasított vidékieknél „minden esetben meg volt a visszautasításnak külön oka is"), a debreceni egyetem orvosi karán az zsidó pályázók 90,5 %-a, bölcsészkarán 55,5 %-a nem nyert felvételt (jóllehet ez utóbbi karon az engedélyezett létszámot e tanévben sem töltötték be), a szegedi orvoskaron pedig a zsidó pályázók 87,8 %-át utasították el (közöttük 6 jeles rendűt). A Magyar Izraeliták Országos Irodája — hivatkozva Hebelsberg ígéretére — két felterjesztésében is közölte a fel nem vett jelesrendű zsidó pályázók névsorát.44 A minisztérium a fenti problémák mérséklése érdekében több intézkedést is tett. 1929. szeptember 6-án Klebelsberg rendeletileg felemelte a felvehető hallgatók létszámát, s egyben felkérte a budapesti tudományegyetem rektorát, hogy „mindazoknak a folyamodóknak, akik általános jeles bizonyítványt mutatnak fel, a felvételt lehetővé tenni szíveskedjék". A Budapestről és legközelebbi környékéről folyamo-