Századok – 1994
Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117
1140 LADÁNYI ANDOR dókon kívül vidékiek csak akkor vehetők figyelembe, amennyiben az engedélyezett létszám keretén belül erre lehetőség van. A jelesrendűek felvételére vonatkozólag a műegyetem rektora hasonló tartalmú szóbeli utasítást kapott Klebelsbergtől. Ugyanazon napon kiadott másik rendeletében Klebelsberg úgy intézkedett, hogy a vidéki egyetemek mindazon budapesti illetőségű hallgatói, akiket az előző esztendőben nem vettek fel a budapesti egyetemre, most itt folytathatják tanulmányaikat. Szeptember 16-án viszont Klebelsberg úgy rendelkezett, hogy a budapesti egyetemre folyamodó, de felvételt nem nyert vidékiek bármelyik vidéki egyetemre, a megállapított létszámon felül felvehetők, a jeles érettségivel rendelkező budapesti lakosok pedig, amennyiben az engedélyezett létszám keretében nem nyerhettek felvételt, a közgazdaságtudományi karra vehetők fel. Ez utóbbi intézkedést nyilván az indokolta, hogy Klebelsberg az elmúlt évi tapasztalatok alapján a jelesen érettek felvételére vonatkozó szeptember 6-i rendelkezésének megfelelő végrehajtását kétségesnek tartotta. (Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Műegyetemi Rektori Tanács felhatalmazást adott Szily rektornak: kérje meg a minisztert arra, hogy a jeles érettségivel rendelkezők felvételére vonatkozó utasítás „szigorú alkalmazásától tekintsen el, mert hiszen a numerus clausus intenciói ellen van az, ha az összes zsidók felvétetnek, a folyamodó zsidók rendkívül nagy százaléka praematurus lévén".)45 A fenti intézkedések nyomán némileg növekedett a felvett zsidó hallgatók száma, s ez 1929 októberében a budapesti tudományegyetemen, a műegyetemen és részben a debreceni egyetemen ismét atrocitásokat idézett elő.46 Az újabb egyetemi rendzavarások ügye a Minisztertanács 1929. október 25-i ülésén is felmerült. A külügyminiszter közölte: „Igen ártanak... az ország prestigének a főiskolákon állandóan ismétlődő zsidóüldözés és diákzavargások." A pénzügyminiszter megerősítette ezt azzal, hogy „hitelkeresési tárgyalásainknál is állandóan megjegyzés tárgyává teszik az egyetemi diákzavargásokat". Bethlen felhívta Klebelsberg figyelmét e kérdés ,.komoly rendezésére", és kijelentette, hogy ,,nem fogja tűrni ezen terrorisztikus jelenségek további megismétlődését". (A minisztertanácsi jegyzőkönyv kéziratos változata szerint Bethlen felkérte Gömböst — aki 1928 szeptemberében visszatért az egységespárt kebelébe, és előbb honvédelmi államtitkár, majd 1929. október 10-én honvédelmi miniszter lett —, hogy befolyásával hasson a diákságra.) Klebelsberg utalt arra, hogy a túltermelésre tekintettel „a numerus clausust, ha már nem is sokáig, de egyelőre fenn kell tartani". Elmondotta azt is, hogy megegyezés létesült a jelesen érettek felvételére vonatkozólag, „ezt az orvosi kar azonban nem akarja acceptálni", ő azonban kitart a jelesen érettek felvételére vonatkozó álláspontja mellett. Végül megígérte, hogy a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni.4 7 Az 1930/31. évi felvételek során felmerült problémák hasonlóak voltak az 1928/29. és az 1929/30. évihez. A zsidó folyamodók jelentős része továbbra sem nyert felvételt (az Egyenlőség adatai szerint a fővárosban 1930-ban érettségizett több mint 900 zsidó tanuló közül az egyetemekre csak 106-ot vettek fel). Klebelsberg törekvései e tanévben is a jeles érettségivel rendelkezők felvételére, valamint a területi elv érvényesítésére irányultak. Egészében véve azonban e tanévben a felvételek körül az előző évekhez képest kevesebb feszültség volt tapasztalható, és rendzavarásra is csak a szegedi egyetemen került sor, de az sem kapcsolódott közvetlenül az egyetemi felvételekhez. (A szegedi diákzavargások során egyébként Szent-Györgyi Albert ellen is tüntettek, aki azt mondta, hogy: „Az urak jobban tennék, ha tüntetés helyett tanulnának.")4 8
