Századok – 1994
Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117
1138 LADÁNYI ANDOR bizalmasan felkérte a rektort egy jelesen érettnek a jogi, 12-nek az orvosi és 10-nek a bölcsészeti karra, egynek pedig a gyógyszerész szakra leendő felvételének biztosítására. Hasonló tartalmú kéréssel fordult néhány hallgató felvételével kapcsolatban a műegyetem rektorához is. Wolkenberg rektor Magyary levelét a további intézkedések megtétele végett az illetékes dékánoknak küldte meg. A bölcsészkar eleve elzárkózott újabb hallgatók felvétele elől, az orvoskar pedig csak 3 hallgató felvételéhez járult hozzá. Klebelsberg e két kar ellenállására tekintettel október 15-én felügyeleti hatáskörénél fogva elrendelte az orvoskarra 5, a bölcsészkarra pedig 9 jelesen érett pótlólagos felvételét. (Az utóbbiak között volt egyébként Túrán Pál, századunkban a magyar matematikusok második nagy nemzedékének kiemelkedő képességű képviselője is...)39 E kérdés a képviselőház október 17-i ülésén is felmerült. Pakots interpellációjában bírálta a két kar magatartását, és a miniszter határozottabb fellépését kívánta, hogy „érvényt tudjon szerezni akaratának a renitens professzorokkal szemben". Klebelsberg válaszában közölte, hogy rendelkezését az egyetemek végre fogják hajtani, s így az ügy „teljes megelégedésre befejezést nyer". Hangsúlyozta azt is, hogy „a numerus clausus ügye politikum... A politikai felelősséget pedig kizárólag és tisztán én viselem". A budapesti bölcsészkar október 17-i, az orvoskar 19-i, az egyetemi tanács pedig 20-i ülésén aggodalmait fejezte ki Klebelsberg rendelkezéseivel kapcsolatban a felügyeleti jog tág értelmezése és az egyetem autonóm jogainak korlátozása miatt40 De egyidejűleg megmozdultak Klebelsberg intézkedésével szemben az egyetemi ifjúság szélsőjobboldali befolyás alatt álló csoportjai is: már október 18-án Budapesten ismét megkezdődtek a szokásos formában a sorozatos egyetemi „excessusok" (igazoltatások, a zsidó hallgatók erőszakos eltávolítása, inzultálása). Nagygyűlésükön követelték „a magyar faj érdekeit védő és biztosító szigorú numerus clausus törvény visszaállítását", tiltakoztak az egyetemi autonómia megsértése ellen és felszólítottak a „népességi arányszámon túl felvett" zsidó hallgatók bojkottálására, majd a nagygyűlés után botrányos utcai tüntetést rendeztek Az Est kiadóhivatala és a Népszava könyvkereskedése előtt. Hebelsberg még aznap késő este értekezletre hívta össze a rektorokat, amelyen átadta nekik bizalmas rendeletét. Ebben utasította őket a rendnek saját hatáskörükben való fenntartására, hozzátéve, hogy amennyiben a rendzavarások október 23-án túl is előfordulnának, „kénytelen leszek a rendőrség közbelépése iránt intézkedni". Az atrocitások azonban 22-én és 23-án tovább folytatódtak. Klebelsberg újabb bizalmas leiratában utasította a rektorokat, hogy további rendbontás esetén az egyetemet azonnal zárják be, és a helyzet komolyságára tekintettel ennek foganatosításáért a rektorokat személyesen is felelőssé tette. A budapesti egyetemeket rövidesen be is zárták. Az atrocitások 22-én átterjedtek a debreceni, 23-án a szegedi, 24-én pedig a pécsi egyetemre is; a rendzavarások miatt a debreceni és a pécsi egyetem bezárására került sor.4 1 Az egyetemi atrocitások és az utcai tüntetések ügye a képviselőház október 23-i ülésén is éles vitát váltott ki; az ellenzék részéről Farkas István, Pakots József és Szilágyi Lajos tették szóvá a szélsőjobboldali erők által felheccelt egyetemi ifjúsági csoportok tevékenységét és a kormány felelősségét (míg a kereszténypárti Petrovácz Gyula „megvédte" az egyetemi ifjúságot, és az erőszakos cselekményekért a baloldali sajtót tette felelőssé). Klebelsberg felszólalásában ismételten hangsúlyozta intézkedésének jogosságát, szükségesnek tartotta az egyetemi ifjúsági egyesületek olyan irá-
