Századok – 1994

Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117

A NUMERUS CLAUSUS-TÖRVÉNY 1928. ÉVI MÓDOSÍTÁSÁRÓL 1133 boldali körökre, hogy a törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása során „minden tüntetéstől tartózkodjanak". (Ugyanakkor Budapest rendőrfőkapitánya a szociáldemokrata párt gyűléseit is betiltotta, arra hivatkozva, hogy a törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatosan beállott feszült közhangulat folytán nyilvános gyűléseknek nyugodt lefolyását nem látja biztosítottnak.)2

9 A törvényjavaslat felsőházi vitájára 1928. március 13-14-én került sor. 15-en szólaltak fel, közülük hatan támogatták a novellát, öten — elsősorban a jogegyenlőség és a tanszabadság liberális elveire hivatkozva — ellenezték, míg négyen (köztük három egyetemi tanár) a numerus clausus-törvény változatlan fenntartásának szükségességét hangsúlyozva a törvénymódosítással szemben foglaltak állást. A tőrvényjavaslat támogatóinak felszólalásai különösebb említést nem érdemelnek. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke bírálta az 1920. XXV. tc. őszintétlenségét és hatástalanságát, elítélte az előző év őszén történt egyetemi rendzavarásokat (érintve a bajtársi egyesületek tanárelnökeinek felelősségét is), az atrocitások elkövetőivel, a törvényes rend megsértőivel szemben tanúsítoU elnéző magatartást, és megvalósíthatatlannak tartotta a törvényjavaslatban megjelölt kritériumok tényleges alkalmazását. A törvényjavaslatot azonban ennek ellenére elfogadta, mert különben továbbra is fennmarad az 1920. évi törvény, „ami még rosszabb ennél a javaslatnál". Gróf Esterházy Pál szerint e törvényjavaslatnál , Játott már az ország rosszabbat is", és azt csak „a necessitást" figyelembe véve fogadja el. A törvényjavaslatot a jogegyenlőség, a tanszabadság követelményei alapján elutasítók közül kiemelendő Baltazár Dezső felszólalása, aki elvetette a faji vagy vallási megkülönböztetést, az általános emberi jogokkal ellentétes numerus clausus-törvényt, amely „a félelem és a gyűlölet kodifikációja". Pap József, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a jogegyenlőség elve alapvető jelentőségét kiemelve rámutatott arra, hogy az 1920. évi XXV. tc. „sértő, bántó, lealázó volt a magyar zsidóságra", és „beleütközött a magyar közjogba, a magyar alkotmányosságba", de a novella „épen olyan rossz, épen olyan hibás" mint az eredeti törvény, beleütközik a jogegyenlőségbe, korlátozza a tanszabadságot. A törvényjavaslat jobboldali ellenzői közül Teleki Pál terjedelmes felszólalásában részletesen ismertette a zsidóságnak a gazdasági szférában való térfoglalását, hangsúlyozta, hogy „itt egy faji harcról van szó", és ezzel kapcsolatban hosszas idézetekkel bizonygatta a zsidóság faji voltát, a törvénymódosítást pedig „diszkreditáló javaslat"-nak minősítette. Szily Kálmán a műegyetem rektora a numerus clausus-törvény megszületésével kapcsolatban kiemelte az 1919 utáni erős antiszemita hangulatot, vizsgálva ennek okait: a zsidóság szerepét a háborúban és a forradalmak idején (különösen a Galilei Kör tevékenységét). A keresztény magyar középosztály támogatása, a szellemi foglalkozások terén a zsidóság arányának növekedését eredményező szabadverseny megakadályozása érdekében a régi numerus clausus-törvény fenntartásának szükségességét hangsúlyozta. Wolkenberg Alajos, a budapesti tudományegyetem hittudományi karának professzora indokoltnak tartotta a felekezeti korlátozásokat, majd a társadalmi vonatkozásokra áttérve — Szilyhez hasonlóan — utalt a magyarországi zsidóság számának nagyarányú növekedésére, szerepére a háború és a forradalmak idején, szólt az ifjúság hangulatáról, és a törvény további fenntartását a keresztény konzervatív politika céljaival megegyezőnek tekintette. Klebelsberg felszólalásában bizonyos mértékig fellépett a szélsőséges nézetek ellen, megindokolta az atrocitások résztvevői elleni erélyes fellépés hiányát, de kifogásolta a szélsőjobboldal egyes nézeteit is. (Teleki felszólalásával kapcsolatban azonban ezúttal nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a zsidóság fajnak tekintendő-e