Századok – 1994
Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117
A NUMERUS CLAUSUS-TÖRVÉNY 1928. ÉVI MÓDOSÍTÁSÁRÓL 1129 által folytatott ismétlődő Klebelsberg-ellenes támadásokra tekintettel — nyomatékosan leszögezte, hogy a törvénymódosítás a kormány javaslata, politikai kérdés, és a maga részéről teljes mértékben szolidáris Klebelsberggel. Ó is érvelt a törvénymódosítás szükségessége mellett, ugyanakkor megnyugtatásul — és a liberális körök várakozásaival szemben — közölte, hogy bár a szelekció elvei megváltoztatásával bizonyos változások mindenesetre lesznek, „de azok nem lesznek olyan lényegesek, hogy mindenkit kielégíthessenek". Végül megismételte, hogy a törvénymódosítás „eminenter politikai javaslat", a kormány állását köti a javaslathoz, s ezért kérte, hogy annak megszavazását a párt képviselői részére tegye kötelezővé. A pártértekezlet ezt — hozzászólás nélkül — elfogadta. November 18-án a koradélelőtti órákban Bethlen még megbeszélést folytatott Teleki Pállal, az Ifjúsági Nagybizottság tanárelnökével, akit szintén megnyugtatott arról, hogy a módosítás nem jelenti a „keresztény érdekek" elhanyagolását, majd Klebelsberggel és a törvényjavaslat szövegébe módosítást beilleszteni kívánó Túri Bélával, a kereszténypárt egyik vezetőjével.2 3 Ezt követően Klebelsberg még aznap benyújtotta a képviselőházban a mindössze két szakaszból álló törvényjavaslatot, amelynek első paragrafusa szerint az 1920. évi XXV. tc. 3. §-a harmadik bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérő megelőző tanulmányi eredményeire, illetve szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy elsősorban a hadiárvák és a harctéri szolgálatot teljesítettek gyermekei, továbbá a közalkalmazottaknak és a különféle foglalkozási ágakhoz (mezőgazdasághoz, iparhoz, kereskedelemhez, szabad foglalkozásokhoz stb.) tartozóknak gyermekei az ezen foglalkozásokhoz tartozók számának és jelentőségének megfelelő arányban jussanak a főiskolákra és a fölvettek száma az egyes törvényhatóságok között is igazságosan osztassék fel. A vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyel arra, hogy ezek a szabályok megfelelően alkalmaztassanak." A törvényjavaslat indokolása a felvételi létszám kontingentálásának szükségességét fejtegette, amely az 1920. évi XXV. tc. 1. 8-ának változatlan fenntartását teszi szükségessé, 3. §-ának harmadik bekezdése azonban, amely „úgy a külföldi közvélemény egy részében, mint pedig a magyarországi zsidóság körében... számos félreértésre adott okot", módosítást igényel (figyelembevéve azt is, hogy ez az eredeti törvényjavaslatban nem szerepelt, s „inkább az ötletszerű törvényalkotás jellegével bír").24 A törvényjavaslatból kimaradt a felvételek kritériumai közül „a sportszerű testi fejlettség" — széles körben vitatott — követelménye, és nem szerepelt benne a faji-nemzetiségi arányszám burkolt visszaállítására irányuló Túri-féle módosító javaslat sem. Az immár hivatalosan nyüvánosságra került törvényjavaslatot a liberális és a szociáldemokrata ellenzék élesen bírálta. „A törvényjavaslat szülőanyja — mondotta Rassay — a gyávaság kifelé és befelé. Kiindulásában hamis, szövegében zagyva, tartalmában értelmetlen." A szociáldemokrata Farkas István szerűit „a kormány csak politikai játékosdit csinál és kirakattörvényt készít a külföld számára". „Hipokrízis és hamisság a szövegnek minden sora s a magyarázatoknak minden patetikus mondata" — írta az Esti Kurir. A jobboldalt ugyanakkor némileg megnyugtatta a törvényjavaslat (figyelembevéve a törvény végrehajtására vonatkozólag közölt információkat és Klebelsbergnek azokat a nyilatkozatait is, amelyek szerint a zsidó hallgatók száma a törvénymódosítás következtében csak minimális mértékben fog emelkedni). A kereszténypárt képviselőinek jó része most már többé-kevésbé elfogadhatónak tartotta a novellát, és láthatóan mérséklődött a fajvédők ellenállásának hevessége is. Jóllehet a kereszténypárt számos képviselője és a fajvédők — már csak a látszat kedvéért is — úgy
