Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

1102 PRITZ PÁL „csak akkor lesz képes kellőképpen megfelelni, ha úgy megalakításáról mint működésének szellemi és anyagi részében is teljes függetlenséggel rendelkezik, s a kormány támogatásának és irányításának még látszatát is gondosan elkerüljük". A lényeg valóban a látszat megőrzésén és korántsem a tényleges függetlenségen volt. Mert a Statisztikai Hivatal vállalta a társaság „titkári és irodai teendőinek elvégzését. A hivatal továbbá a társaság gyűléseire rendelkezésére bocsátaná üléstermét, hasonlóképpen könyvtára is a társaság tagjainak rendelkezésére állana, a társaság által beszerzendő könyvek, nevezetesen a társaság kiadványainak fejében a külföldről beérkező cserekiadványok is a hivatal könyvtárában nyerhetnének elhelyezést". A társaság folyóiratának költségeire az előterjesztő már nem is tér ki részletesebben, mert azt a Külügyminisztérium magára vállalta. E tömör tényt Szabóky a korszak cikornyás nyelvén így fogalmazza meg: az említett képviselővel „folytatott megbeszélések reményt nyújtanak arra, hogy nem fog különösebb nehézségekbe ütközni ama módozatoknak megállapítása, amelyek mellett a terhek viselését a kormány nyilvános támogatásának színezete nélkül a külügyi tárca elvállalhatná". Viszont annál részletesebben fejtegette a magyar nyelvű laphoz szükséges fedezetet, amelynek költsége magába rejtette magának a társaságnak az adminisztrációs költségeit is, és amelyet a Statisztikai Hivatal költségvetésébe akarták a pénzügyiminiszterrel beépíttetni.3

6 A Magyar Statisztikai Társaság 1922. július 22-én alakult meg. Elnökévé Buday László helyettes államtitkárt és műegyetemi nyilvános rendes tanárt választotta meg, aki A megcsonkított Magyarország c. munkájával szerzett magának szélesebb körökben is nevet (és aki egyébként e munkáját a külügyminiszter megbízásából dolgozta át idegen nyelven való publikálás céljából). A társaságnak 32 alapító tagja volt, névsoruk áttekintése jól mutatja, hogy az egyesület megszületésének, munkájának kormányzati körökben milyen kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak. A díszes névsor ugyanis részben egyetemi tanárokból — Czettler Jenő, Fellner Frigyes, Heller Farkas, Kenéz Béla, Laky Dezső, Navratil Ákos, gróf Teleki Pál stb. —, részben politikusokból, aktív és nyugalmazott államigazgatási főtisztviselőkből — gróf Klebelsberg Kunó, báró Lers Vilmos, báró Szterényi József, Teleszky János, Walko Lajos stb. — tevődött össze.37 A társaság francia nyelvű folyóiratának — Revue de la Société Hongroise de Statistique — első száma 1923 koratavaszán hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű lap ügye ellenben még 1922 júliusában elakadt a Pénzügyminisztérium ellenállásán. A negatív válasz a Külügyminisztérium előteijesztésére fogalmazódott meg, ezért még abban a hónapban Walko Lajos kereskedelemügyi miniszter indított újabb rohamot a pénzügyi szempont háttérbe szorítására. Sokoldalú érvelését a kormányzat érdekeinek felemlítésével kezdte — „elsősorban a kormányzat érzi szükségét annak, hogy teljesen megváltozott közállapotainkról számos nagyterjedelmű és költséges statisztikai felvétel útján is tájékozódást nyerjen s ezáltal törvényjavaslatait, rendeleteit a viszonyok helyes ismeretére alapítsa" —, majd utalt á gazdasági élet összes tényezőinek hasonló érdekeire, kitért a közéleti személyekre — „kritikájukat, javaslataikat a való viszonyok mérlegeléséből meríthessék" —, érdekes módon megfordította a közoktatásügy dolgozói helyes tájékozódásának fontosságát, amennyiben itt