Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

MAGYARSÁGKÉP A HÚSZAS ÉVEK ELSÓ FELÉBEN 1099 semmi kétség. Ennek ellenére az 57 tagú magyar delegáció kifejezett politikát nem vitt a tanácskozásba, „csak annyiban — írja Jungerth —, hogy a három finnugor nép kulturális és szociális kapcsolatainak megerősítését egy hatalmas lépéssel előbbre vittük". A kongresszusnak azonban mindezen túl is volt külpolitikai jelentősége. Megnyitó ünnepélyén résztvett a tallini diplomáciai kar, és általában is: „a finnugor és a turáni mozgalom úgy látszik már nemcsak az angolokat, de a legtöbb államot ... érdekelni kezdi. Finnugor mozgalomra irányuló tevékenységemet kollégáim — írja Jungerth — élénk figyelemmel kísérik, s kijelentéseikből ítélve sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítanak ennek a mozgalomnak, mint nagyon sok politikus nálunk odahaza." Az ügyvivő keserű szavai azért érdemelnek figyelmet, mert arra vallanak, hogy itthon még a politikával közvetlenül foglalkozók között is nagy számmal lehettek olyanok, akik nem ismerték fel azokat az előnyöket, amelyeket az ország elszigeteltségének enyhítése szempontjából a finnugor rokonság ápolása ígért. Ugyanakkor azonban a messzebb tekintők látták az e téren rejlő lehetőségeket. Teleki Pál ezért javasolta, hogy az addig csupán tanügyi profilú kongresszust bővítsék általános kultúrkongresszussá. Az elképzelést a revali ügyvivő is felkarolta, aki Teleki után szintén ebben a szellemben tárgyalt a finn és az észt illetékesekkel. Itthon pedig természetesen hívei voltak azok, akik a Magyar Keleti Kultúrközpontban, közismert nevén a Turáni Társaságban tömörültek.3

1 A Külügyminisztérium munkatársai — akik persze munkájuknál fogva a leginkább voltak tudatában annak, hogy az országot milyen kemény páncélként veszi körül az elszigeteltség, és akik számára az sem lehetett kétséges, hogy az izoláltságot oldó lépések korántsem jelentenek valamiféle határozott, egyértelmű külpolitikai orientációt — tisztában voltak azzal, hogy a finnugor kapcsolatok ápolásának általánosabb jelentősége is van. Ezért támogatták az Eckhardt Sándor egyetemi tanár és Baranyai Zoltán szerkesztésébén készülő Revue des études hongroises et finnoougriennes megszületését. A folyóirattal egy francia nyelvű magyar központi tudományos orgánum jött létre, ennek megfelelően létrehozóinak az volt a céljuk, hogy „mindennemű, a tudományos propaganda körébe vágó oly dolgozat, melynek francia nyelven való kiadása tervbe van véve, elsősorban e folyóirat hasábjain jelenjék meg". A folyóirat szerkesztői nagy súlyt helyeztek a teljesen objektív külsőre és hangra, ellenben kezdettől fogva az volt a cél, hogy a periodikát a tudományos propaganda szolgálatába állítsák. A finnugor tematikai profilnak is elsősorban az volt a célja, hogy „minden gyanút elhárítsunk, amely magyar propagandisztikus célokat sejtene e folyóirat mögött".32 A Külügyminisztérium és a Statisztikai Hivatal között — a kölcsönös érdekek alapján — kezdettől szoros volt a kapcsolat. A Statisztikai Hivatalban sem gondolkodtak másként mint az ország politikai közvéleményében általában, vagyis a történelmi Magyarország visszahozhataüanságát nem hogy nem tekintették politikai axiómának, hanem arra törekedtek, hogy „Nagy-Magyarország statisztikai képe ezentúl is rekonstruálható legyen". Ehhez ellenben pontosan ismerni kellett az elcsatolt területeken végrehajtott statisztikai gyűjtéseket, nemkülönben a gyűjtés módszereit, hiszen csak így lehetett az egy-egy ország által közölt hivatalos statisztikai jelentéseket másodelemzésnek alávetni. Minthogy kezdetben a csehszlovák, jugoszláv és