Századok – 1994
Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078
1098 PRITZ PÁL Az egyesület rögtön megkezdte működését és Tallinban magyar nyelvtanfolyamot hirdettek, amelyre 60 fő jelentkezett. Jungerth Mihály józanul és mértéktartóan írta ezzel kapcsolatban: „ezeknek egy része a nehézségek megismerése után valószínűleg el fog esni, de ha 20 marad végig, az is eredmény". Budapestről Magyarországot bemutató filmeket és diapozitíveket küldtek az észt fővárosba. A nagy érdeklődést tükröző gyakori vetítésüket mutatja, hogy Jungerth 1925 november végi jelentésében már arról számolt be: „úgy a filmek mint a ... diapozitívák már nagyon elhasználtak", ezért másokat kért helyettük.2 9 A finnugor népek közötti kapcsolatok elmélyítésében kiemelkedő szerepet játszottak a finnugor tanügyi kongresszusok. Az első kongresszusra 1921-ben Helsinkiben, a másodikra 1924-ben Tallinban került sor. Jungerth már jó előre, 1923 december elején jelentette, hogy a második kongresszus 1924 júniusában lesz, így a magyar felkészülésre megfelelő idő jutott. A részvétel tartalmi kérdéseinek eldöntése a kultuszkormány kompetenciája volt, a közvetítésben ellenben a diplomáciai utat vették igénybe, ezért volt lényeges a Külügyminisztérium szerepe. A második kongresszusra négy magyar előadást küldtek be, köztük szerepelt Klebelsberg Kunónak a magyar középiskola múltjáról és legújabb reformjáról készített dolgozata. A kultuszminisztériumot Magyary Zoltán képviselte, aki feladatul kapta, hogy a „finnugor rokonnépekkel való kulturális és tudományos kapcsolataink kiépítése és józan kihasználása tekintetében ... alaposan tájékozódjék". A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vállalta, hogy a harmadik kongresszust Budapesten rendezzék meg, ezért átírtak a Dísz térre, hogy ilyen értelmű minisztertanácsi előteijesztést tegyen a külügyminisztérium. A minisztertanácsi előterjesztés szerint „a meghívás ... a finnugor népek között vezető szerepet játszó magyar kultúra érvényesülése érdekében kívánatos és külpolitikai téren is bizonyára hasznos eredményei volnának". A nehéz gazdasági körülmények miatt a minisztertanácsi előterjesztés még a külföldi vendégek elhelyezésének tervével is foglalkozott. Az Eötvös Kollégium 100 férőhelyét vették számításba, de még így is 30 millió koronára — azaz kb. 2000 arany koronára — becsülték a várható költségeket. Mivel Tallinban a kongresszust tanügyi kiállítással is egybekapcsolták, ezért egy hasonló budapesti kiállítás gondolatát is mérlegelni kellett — annak további anyagi terheivel. Az aggodalmaskodókkal szemben ellenben az előterjesztők már utalhattak arra a tényre, hogy a harmadik kongresszus esedékes időpontjában, 1927-ben a magyar gazdaságnak a népszövetségi kölcsön felvételével összekapcsolt öt féléves szanálási programja már be fog fejeződni, így a minisztertanácsban igenlő határozat született, amelynek nyomán a tallini kongresszuson a magyar kormány képviseletében résztvevő Teleki Pál átadhatta a Budapestre szóló invitációt. Ekkor „a másfélezerre menő közönség felállva megható ovációban részesítette őt, éltetve a magyarokat és Magyarországot".3 0 A kongresszusi magyar előadások tudományos jellege nem állt ellentétben azzal a törekvéssel, hogy az elszigetelt ország iránt rokonszenvet keltsenek és elhintsék a trianoni béke hosszú távon való tarthatatlanságát. Teleki Pál előadásában Magyarország földrajzáról és politikájáról értekezett, Kogutovicz Manó pedig azt fejtegette, hogy Magyarország hegy- és vízrajza milyen hatást gyakorolt a magyar históriára. Az „óriási sikerű" előadások „hazánk múltját, jelenét és jövőjét a természet által előírt örök törvények alapján" állították be, így azok politikai kicsengéséhez nem férhetett
