Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

MAGYARSÁGKÉP A HÚSZAS ÉVEK ELSÓ FELÉBEN 1097 „megemlékezéseinkkel is a magyarság szellemi fogékonyságát és magas műveltségi szintjét akartuk bizonyítani az olaszok előtt, aminek tartós visszhangja az egyesület Dante-kiadványai révén Olaszországba is elhatol". Utalt arra, hogy lépéseket tettek az egyesület római bizottságának létesítésére, „ottani működésünk igazi bástyája azonban — és ezzel már a jövő célkitűzését érintette — a Római Magyar Történeti Intézet lesz". Végezetül ismét kérte, hogy kapják meg a kért 100 000 koronát, amire most már valóban sor is került. A válaszlevél ugyanakkor nem hagyott kétséget az iránt, hogy a támogatás felemelése nem az addig végzett munkának, hanem inkább az elkövetkezőkben várhatónak szólt. „Megnyugvással vettem Nagyméltóságod ama biztosítását, hogy az egyesület olaszországi tevékenységének kiszélesítése érdekében erélyes működést indított meg. A társaság ezen, kifele irányuló, működésének ezentúl is a legnagyobb figyelmet fogom szentelni, és biztosíthatom Nagyméltóságodat, hogy a társaságot, ebben a működésében, a legmelegebben támogatom." (Kiemelés — P. P.) A Római Magyar Történeti Intézet ténylegesen 1924-ben kezdhette meg működését, ennek az évnek az őszén fogadhatott újra — hosszú szünet után — ösztöndíjasokat. Hiszen a Fraknói Vilmos magánalapítványaként még a múlt század nyolcvanas éveinek végén létrejött intézmény épületét a háborúból győztesen kikerülő Olaszország zárolta; a szekvesztum feloldására is csak az olasz-magyar kapcsolatok kiépülésének folyamatában kerülhetett sor. A Corvin társaság ellenben a későbbi években már nem jutott olyan kritikus helyzetbe, mint 1921 végén: az éves beszámolók nyomán — legalábbis az általunk vizsgált periódusban — mindenkor megkapta az infláció miatt egyre nagyobb összegű támogatást. Helyzetét feltehetőleg nem nehezítette, hogy ekkor már a politikai hírszerző osztályon Gerevich Zoltán — Tibor testvére — intézte az ügyeket...2

8 A fennmaradt iratokból úgy tűnik, hogy az olasz kapcsolatoknál is sokszínűbben, több területen formálódtak a finnugor népek felfedezésének tényei. Jungerth Mihály 1921-ben még nem is ügyvivőként, hanem csak a magyar kormány — főleg a Szovjet-Oroszországban maradt hadifoglyok ügyeivel foglalkozó — meghatalmazottaként volt Tallinnban, amikor a tartui egyetem egyik tanára azzal a javaslattal fordult hozzá, hogy létesítsenek egy magyar-észt kultúregyesületet. A kérdést a magyar diplomata az észt köztársasági elnöknél is szóba hozta, aki nagy lelkesedéssel felkarolta az eszmét, kijelentvén, hogy az egyesület alapító tagságát maga vállalja. Észtország hivatalos köreiben a terv már megvalósulása előtt is a dolgokat átformáló erővel hatott, amennyiben a csehszlovák-észt kereskedelmi kamara létesítésének eszméje „elvesztette népszerűségét", és a sajtó azt hangoztatta, „ha már összeköttetést keresnek a volt Monarchia államaival, úgy legyen az első Magyarország". Mégis a kezdeti lelkesedés csak hosszú évek múlva vezetett eredményre, akkor ellenben már nem kétoldalú, hanem hármas szövetség jött létre. 1925. március 29-én Tallinban ünnepélyesen megalakult a Finn-észt-magyar Szövetség. Az egyesület célul tűzte a rokonnépek előadások, sajtó, vetített képek, kirándulások szervezése útján való megismertetését, a tudomány, a művészet, a sajtó és a gazdaság terén egyaránt összeköttetést sürgetett, szorgalmazta a magyar, és észt és a fmn nyelv ingyenes oktatását, meg akarta könnyíteni az egymás országaiban történő munkavállalást, a tanár- és diákcserét, az ösztöndíjasok Magyarországra küldését.