Századok – 1994
Tanulmányok - Gyáni Gábor: Nyilvános tér és használói Budapesten a századfordulón VI/1057
1072 GYÁNI GÁBOR Tisza Istvánt megválasztják parlamenti házelnöknek. Ez a kormánypárti lépés nyílt kihívás a parlamenti ellenzéknek éppúgy, mint a parlamenten kívüli ellenzéki politikai erőknek. Az új házelnök első ténykedése ti. az ellenzéki obstrukció erőszakos letörése. A parlamenti ellenzék az obstrukció eszközével akadályozta eddig a véderőjavaslat megtárgyalását és így küzdött az általános választójog elfogadtatásáért is. A parlamenten kívüli politikai erők, elsősorban a szociáldemokrata párt első reagálása, hogy másnapra általános sztrájkot és „tüntető sétát" hirdet a fővárosban. Vessünk egy pillantást az ennek során kirobbant zavargások topográfiájára. A sztrájk és a tüntetés ügyében a párt és szakszervezeti küldöttgyűléseken született meg a döntés május 22-ike estéjén. E gyűlésekre főleg különféle vendéglőkben, korcsmákban került sor.8 4 Másnap, 23-án a tüntetők nem az ilyenkor szokásos gyülekezőhelyekről (a Garay térről, a Tisza Kálmán térről, vagy a Városligetből), hanem közvetlenül lakhelyeikről indultak el és a városbelsőbe vezető nagy útvonalakon (a Váci úton, a Soroksári úton, az Almássy térről indulók a Wesselényi utcán át, Budán pedig a Margit híd felé tartva igyekeztek eljutni a város belső negyedeihez.8 5 Uticéljuk: a parlament, helyesebben az előtte lévő fórumszerű tér. A rendőrség is ide koncentrálta erejét. „E helyre volt vezényelve a főkapitány személyes vezetése mellett 200 gyalogos és 40 lovas rendőr és 2 század huszárság, ezen kívül erre a helyre való rendeléssel készenlétbe volt helyezve a közeli Nádor gyalogsági laktanyában egy zászlóalj gyalogság".8 6 Az egyesített rendőri és katonai alakulatok igyekeztek elzárni a befelé vezető utakat, hogy megakadályozzák a tömeg belvárosi negyedekbe áramlását. Egymás után szállták meg a Nagykörút vonalában azokat a főbb tereket, forgalmi csomópontokat, melyeken áthaladtak a bevezető fontos útvonalak, tehát a Nyugati pályaudvar környékét, az Oktogont, a Nagykörút és a Rákóczi úti, a József körúti, a Baross utcai és az Üllői úti kereszteződéseket. De miután erre késve került sor, egyes csoportok beszivároghattak a Nagykörúton belül, ezért szükségessé vált az azon belüli stratégiai pontok elfoglalása is. Rendőri-katonai erők szállták meg a Belső-Lipótváros (a parlamentnek és a kormányzati épületek egy részének otthont adó belső kerület) külső vonalának egyes pontjait, a Váczi körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) és az Alkotmány utca kereszteződését, a Bazilika környékét és a Deák teret.8 7 A Parlament közvetlen környékére csak kisebb csoportoknak sikerült eljutni, ám ők is megrekedtek a városnegyed egyes részein, ahol azután összeütköztek a rendőri-katonai erőkkel. Véres összeütközésekre került sor a Nyugati pályaudvar körzetében és a Szabadság téren. Az utóbbin megbénították az áthaladó villamosközlekedést, a villamoskocsikból, padokból rögtönzött barikádokat emeltek a visszaszorításukra készülő katonai támadás kivédésére.8 8 Délután az események térbeli súlypontja áthelyeződött a Belvárosba, aminek az az oka, hogy a szociáldemokrata párt a Petőfi térre hirdetett tömeggyűlést. Átcsoportosították a karhatalmi erőket, amelyek megszállták a Kígyó teret, a Petőfi teret és kijjebb a Kiskörút vonalában lévő összes forgalmi teret.8 9 A Belváros köré vont kordon talán még sikeresebbnek bizonyult, mint délelőtt folyamán a Lipótvárost övező gyűrű: a tömeggyűlést nem sikerült megtartani.9 0 Összegezzük az első nap mérlegét: a hatalom megvédte a Nagykörúttól befelé fekvő negyedeket, a városközpontot, melynek fizikai birtokbavétele végett a külvá-
