Századok – 1994

Tanulmányok - Gyáni Gábor: Nyilvános tér és használói Budapesten a századfordulón VI/1057

1058 GYÁNI GÁBOR ban. Ez a pozíció egyszerre fejez ki időrendet és minőségi meghatározottságot. Tény, hogy időben Párizs, majd Bécs után, 1870-et követően indul be a város gyökeres átformálása, akkor tehát, midőn az iménti két nagyváros hasonlóan alapos átépítése nagy vonalaiban már a végéhez közeledik. Tény továbbá, hogy a város fizikai átalakításához a követendő mintát szintén a két előd, Párizs és Bécs szolgáltatta. Közismert, hogy a Sugárút felépítését oly nagy mértékben szorgalmazó korabeli magyar miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf közvetlenül Párizst tekintette mérvadónak S az sem szorul hosszas bizonygatásra, hogy az örök rivális császárváros, Bécs a maga újjáformált nagyvárosi küllemével szintén milyen mértékben hatott a hazai várostervezők elképzeléseire. Az utolérés ambíciója és a készen kapott minták buzgó adaptálása együttesen vezetett a város fizikai modernizálásának ismert megoldásaihoz. A reprezentatív sugárút mellett így készül el időben hosszan elnyúlva a budapesti Nagykörút, amely halvány mása a pompás, mert sokkalta ünnepélyesebb, előkelőbb bécsi Ringnek.5 S egyáltalán: mindennek eredményeként fővárosunk térszerkezetében, Párizshoz és Bécshez hasonlóan, szintén a körutak és a sugárutak tengelyeire felfűzött utcarendszer lesz meghatározó városkép formáló tényezővé. Persze, az alapvető azonosság ellenére Budapest számos ponton el is üt mintaképeitől. Ám e különbségek többnyire mennyiségi, kevésbé minőségi természetűek, így pl. nálunk a házak valamelyest alacsonyabbak, mint tőlünk nyugatabbra, ahogy Hanák megjegyzi: Budapesten a házak egy-másfél emelettel alacsonyabbak, mint Bécsben.6

Vagy: a túlzott telekspekuláció folytán Budapesten roppant kevés a tágas tér, s gyér a zöld terület. A mindeközben szüntelenül szegényedő utcai nyilvánosság pótlására megsokszoiuzódnak a nyilvánosság új színterei. Az elkülönülő közszféra, a neki megfelelő „köztér" megsokszorozódása és tagolódása ugyanakkor oldja is a nyilvános viselkedést gúzsba kötő polgári kód hatóerejét. Oldja, viszont nem helyezi azt hatályon kívül. Mindenesetre nem mindenhol hat azonos erővel e normatívák betartatásának szándéka, bár érvényességük univerzális voltán ez nem módosít. Tanulmányomban igyekszem majd tüzetesen bemutatni a köztér ilyen értelmű „igazgatásának", valójában rendészeti felügyeletének a megvalósulását. Ezzel együtt példák során át térek ki azokra a konfliktusokra, amelyek ennek a fajta rendnek a megszegéséből újra és újra kirobbannak Az osztály- és réteg összeütközések dokumentált eseteire, logikusan, azokon a köztereken került sor, amelyek egyszerre és egyidejűleg álltak nyitva a legkülönfélébb társadalmi csoportok előtt, ahol nem lehetett elvi akadálya szorosabb érintkezésüknek. Ennek a szűkebb értelemben vett köztérnek — Rakovszky Iván nyomán — négy típusát különíthetjük el: 1. a fórumot; 2. a piacteret; 3. a forgalmi teret; 4. a sétateret vagy nyilvános parkot.7

Közülük a figyelmem itt elsősorban a parkokra és sétányokra irányul majd, de nem sikkad el teljesen a fórumszerű köztér sem. Ugyanakkor alig foglalkozunk a kifejezetten forgalmi rendeltetésű közterekkel, s pusztán egyetlen eset kapcsán érintjük az utcai közteret. De mielőtt belemélyednénk e kérdésekre, föl kell vetni: mi a jelentése a korban a köztérnek, a térbeli nyilvánosságnak, milyen értelmet tulajdonít neki a „hivatalos társadalom", tehát az igazgatására felhatalmazott közigazgatási és rendőri hatóság. A köztérnek tulajdonított értelem többé-kevésbé rekonstruálható az igazgatása je-