Századok – 1994

Történeti irodalom - A Csongrád Megyei Levéltár Évkönyvei. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XI–XX. (Ism.: Dóka Klára) V/1053

1054 TÖRTÉNETI IRODALOM évek elején alakultak ki. Míg az első 10 kötet 62 tanulmányt tartalmazott (ld. erről az ismertetést Századok 121. [1987] 1273-1276. p.), addig a XI-XX. kötetben csak 33 dolgozatta] találkozunk. A XI, XV, XVII, XIX, XX. kötetben nagyobb lélegzetű, önálló munkát tett közzé a levéltár. Ennek több oka van. Egyrészt az, hogy korábban készült vagy új kéziratok álltak rendelkezésére, másrészt a megnövekedett hivatali feladatok miatt nem lehetett rendszeresen többszerzős tanulmányköteteket összeállítani. Nemcsak a tanulmányok száma kisebb, hanem a tematika is más, mint a sorozat előző tíz kötetében. Az 1987-ben megjelent XII. kötet a második világháború eseményeivel és a háborút követő átalakulással még az elmúlt évtizedekben kialakult szemlélet jegyében foglalkozik. Igen érdekes viszont a bevezető forrásközlés, mely R. A. Veszelik, szovjet híradós feljegyzéseit ismerteti meg, és a Makó környéki harcokról közöl információkat. Szemben a XII. kötettel, már a rendszerváltás évében (1990) jelent meg a sorozat XVII. darabjaként Herczeg Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája címú összeállítása. Szintén a második világháború éveire és az utána következő korszakra vonatkozik, de jellegének megfelelően a problémákat a másik oldal felől elemzi. E két kötettől eltekintve — úgy tűnik — a szerzők és a szerkesztők egyaránt kerülték a 20. század és ezen belül a közelmúlt eseményeiről szóló, politikai jellegű témákat. A 33 tanulmányból hét például teljesen „politikamentes" kérdéseket dolgoz fel: a földterületek felmérésével, földrajzi nevekkel, térképészettel stb. kapcsolatos. Ide sorolhatjuk például az 1988-ban megjelent XIII. kötetből Kruzslia István: Csongrád város mezőgazdasági és lakosainak helyzete II. József kataszteri földmérése tükrében (17-46. p.), a XlV-ből Gilicze János: Földeák község áttelepülése 1845 46-ban (175-185. p.), a XVI-ból Zsíros Katalin: Szentes földrajzi nevei (5-122. p ) című tanulmányokat, és e csoportba tartozik a XX. kötetként önállóan megjelent Szeged szobrai és muráliái (szerző: Tóth Attila, 1993.) című munka is. A korábbi tematikákhoz képest új, hogy az egyházak történetéhez három dolgozat is kapcsolódik. A sort a XII. kötetben megjelent, A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szeptember - 1945 április) című tanulmány nyitja meg (szerző: Pál József, 157-182. p., 1987.), de említhetjük Juhász Kálmán - Lötz Antal: Szerzetesek a Csanád egyházmegyében a középkorban című munkáját is, mely az 1991-ben kiadott XVIII. kötet jelentős részét teszi ki (17-94. p.). Ami a tanulmányokban tárgyalt korszakot jellemzi, a 18-19. század a leggyakoribb. A hivatkozott egyháztörténeti munka kivételével a középkorból csupán egyetlen rövid forrásközlést olvashatunk. (Blazovich László - Géczi Lajos: Oklevelek a Csanád nemzetség történetéhez, XVIII. kötet, 5-16. p., 1991.). Rátérve a részletesebb ismertetésre, először az önálló kötetben megjelent dolgozatokkal foglalkozunk. A kiadványsorozat általunk tárgyalt részének első, XI. kötete Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején című teijedelmes munkáját tartalmazza. A szerző témaválasztása nem volt teljesen új, hiszen Reizner János: A régi Szeged című monográfiája I. kötetében feldolgozta az 1848/49-es események történetét. Szántó Imre elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy mikor volt a város az országos események színhelye. Kiemeli, hogy a szegediek 1849 februárban visszaverték Theodorovié 7000 fős seregét, júliusban pedig Kossuth Lajos, a kormány és az országgyűlés itt tett határozott kísérletet a politikai és katonai helyzet megváltoztatására. 1992-ben, a Csongrád Megyei Levéltár és Múzeum közös kiadványaként szintén önálló kötetben jelent meg Habermann Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgárcsaládok történetéhez című összeállítása is. Az adatgyűjtés eredeti célja az volt, hogy Czimer Károly: A Szeged-Belvárosi kaszinó százéves története (1829-1929) című könyvéhez mutató készüljön, mely később — a jobb használhatóság érdekében — a város-történetírás számára is hasznos, mintegy kétszáz évet átfogó adattárrá bővült. A XV. kötet, Szántó Tibor - Zallár Andor munkája (Szent-Györgyi Albert Szegeden és a Szent-Györgyi gyűjtemény) a híres orvosprofesszor városi munkásságát, a Szegeden elért eredményeit ismerteti (mëgjelent: 1989) és érdemes foglalkozni részletesebben Tóth Attila, már idézett művészettörténeti kötetével (Szeged szobrai és muráliái). A több, mint 800 műalkotást leíró, a sorozat eddig legértékesebb darabjának tekinthető munka hiányt pótol. Budapest, Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Debrecen, Pécs köztéri szobrairól megjelentek összeállítások, de Szeged vonatkozásában hasonló még nem állt rendelkezésre. Szerencsés időszakban is keletkezett. A szerző kéziratát ugyanis 1989-ben zárta le, így a rendszerváltás óta eltávoh'tott szobrokat is szerepelteti. Foglalkoziki a két világháború közt felállított meglévő és már lebontott műalkotásokkal. E sorban külön kiemeli a még ma is bővülő Dóm téri Nemzeti Emlékcsamok változatos kollekcióját, és gondosan számbaveszi az 1879 évi árvíz előtti időszakból megmaradt néhány emlékművet is. A gyűjteményes kötetekben található dolgozatok közül szélesebb érdeklődésre tarthat számot Tóth Ferenc: Giba Antal felmérése Makó szállásföldjeiről 1819-1820-ban (XIII. kötet, 47-114. p., 1988) című dolgozata, ahol a kiváló muzeológus a makói püspöki uradalom fiatal, alig 23-24 éves földmérőjének